1. ۞Új élet۞

۞YOORA SZEMSZÖGE۞

-Yoora! Ébredj, mert a metró nem vár meg!
Édesanyám rikoltó hangja ébresztett fel, egy gyönyörű vasárnap reggelen. Az idő egész kellemesnek nyilvánult az ablakot kinyitva, s amint megcsapott a Busani tenger illata, már is kipihentnek éreztem magam.
-Jól van anya, haladok!
Fogtam pár ruhát, majd bementem a fürdőszobámba, s elkészültem. Miután mindennel készen lettem lementem a konyhába, ahol anya már reggelivel és a bőröndömmel várt engem.
-Anya.. Mi lesz velem az új suliban? Mi lesz ha nem lesznek barátaim? Vagy egyáltalán hogyan találok el a suliig? Hiszen Szöul olyan hatalmas!
-Ahj kislányom! Nem értem miért kell mindenre ráparáznod, hiszen te olyan közvetlen vagy. Biztos minden rendben lesz!
Mosolyodott rám édesanyám, majd miután megreggeliztem, már indultam is a metróhoz.
*Szöuli járat indul 9:00-kor. Mennyi az idő? 9:01*
A metró mellettem suhant el.
-KOMOLYAN?! EGY PERC MIATT?!
Ordítottam fel a nyílt terep közepén, majd mint egy idegbeteg kezdtem el "menni" a táblához, amire a járatok vannak felírva.
*Szöuli járat indul 9:30-kor. EZ AZ!*
Fél órás várakozás után fel is tudtam szállni a metróra, majd miután foglaltam magamnak egy helyet, megszólalt a telefonom.
*Anya*
-Szia anya! Mond. ^^
-Oda értél már?
-Ő... Még a metrón ülök.. ^^"
-MI AZ, HOGY A METRÓN ÜLSZ?!
-Hát.. Lekéstem a másikat...
-MI VAN?!
Ennél a nyugodt "mi van"-nál muszáj voltam elvenni a fülemtől a telefont, mivel nem akartam megsüketülni, bár így is kínos volt, hogy mindenki rám kapta a tekintetét.
-Anya.. Halkabban ha lehet. Mindenki engem bámul miattad..
-Hogy lehetnék halkabb, mikor neked 10:00-ra ott kell lenned az iskolában az igazgatónál..?
-O.O Hogy hányra?..
-10-re!
-Hát akkor kicsit késésben vagyok, mert 9:59.. De le is kell tennem, mert megérkeztem. Szia, majd hívlak puszii!
*Nekem annyi....*
Fejvesztve kezdtem el rohanni valamerre, hiszen nem tudtam, hogy merre is kéne mennem.
*Most szólítsak le valakit? Hát nincs más választásom.*
Nem messze tőlem megláttam egy színpatikusnak tűnő lányt, így úgy döntöttem, hogy oda megyek hozzá.
-Szia! Én Kim Yoora vagyok és azt szeretném megtudni, hogy meg e tudnád nekem mondani, hogy merre találom ezt az iskolát?
Mutattam oda neki telefonom képernyőjét.
-Szia. Én Nam Hyun Ju vagyok és szerencséd van, mert még meg is tudom mutatni, hogy hol van az iskola, mert én is éppen oda tartok. Akkor minden bizonnyal te vagy az új lány.
Mosolygott rám kedvesen, majd elindult csendesen.

-Amúgy bocsánat, hogy csak így letámadtalak, de eléggé késésben vagyok, így ha lehet mehetnénk kicsit gyorsabban? ^^"
-Miért kéne gyorsabban mennünk, ha 11-től kezdődik a tanítás, mivel első nap?
-Mert nekem 10-re ott kellett volna már lennem és fél 11...
-Ja.. Az más.
-Hé, nézd! Ott van egy bicikli kölcsönöző! Vigyünk el egy biciklit!
Mosolyodtam a Hyun Ju névre hallgató lányra.
-De csak egy bicikli van és az is kosaras.
-Pontosan! Te ülsz a kosárba!
Ezzel megragadtam Hyun Ju karját és odahúztam a biciklihez.
-Én ebbe bele nem ülök!
-De én nem tudom merre van az iskola és csak te tudod megmutatni, hogy merre van én meg már elkéstem eléggé! Még a végén nem vesznek fel.
Néztem rá aranyos arckifejezéssel, majd Hyun Ju sóhajtott egyet és ennyit mondott.
-De ha elesünk, akkor én esküszöm, hogy!
-De nem fogunk elesni!
Beleült a kosárba, majd elindultunk az iskola felé, miközben ő sikítozott mögöttem. Miután sikeresen elnavigált az iskolához gyorsan be is rohantunk az igazgatóhoz.
-Na sok sikert Yoona.
-Yoora vagyok. És köszönöm! ^^
Mosolyogtam rá, majd bementem az igazgatóiba.
-Jó napot! Én Kim Yoora vagyok az új diák! Elnézést kérek a késésért! ><"
Néztem az igazgatónőre, majd megpillantottam egy fiút pár centivel arrébb tőlem, aki nagyon nézett engem. Nem szóltam hozzá, így figyelmen kívül hagyva őt elintéztem az iskolai dolgaimat, majd megmutatták az ideiglenes kolesz szobámat.
-Parancsoljon hölgyem. Ez lesz az ön ideiglenes elszállásolási helye, amíg nem talál magának lakást.
-Köszönöm asszonyom! ^^
Léptem volna be szobámba, mikor egy férfi hang megszólalt mögöttem.
-Szóval Kim Yoora. Te itt fogsz lakni?
Hátra fordultam, hogy szemügyre vehessem azt a parasztot, aki csak így leszólított. Mikor megfordultam a fejem bele ütközött valami keménybe. A bizonyos férfi felső teste volt az.
-TE MIÉRT VAGY HOZZÁM ILYEN KÖZEL?! És ki is vagy te? O.o
-Én Park Ji Min vagyok, de neked csak Jimin. Amúgy nem is hozzád álltam közel, hanem az ajtófélfához. Te csak pont ott álltál.
-Hehe... Na kedves Jimin, ha megbocsájtasz. ^^
Vágtam rá az ajtót, majd lepakoltam a cuccaimat és leültem az ágyra, ahonnan szép kilátás nyílt az iskola udvarára.
*Szóval mostantól kezdve itt fogok élni.*