15. ۞Keresem a választ۞

۞YOORA SZEMSZÖGE۞

A vita óta eltelt már vagy két óra hossza, de én csak a szobában magamra zárva az ajtót ültem az ágyam tetején az összecsomagolt bőröndök mellett. A sírást nem bírtam abba hagyni. Tudom, hogy túlreagáltam egy kicsit, de rosszul esett, hogy ezt csinálta. Pár perccel később kopogást hallottam.
- Yoora.. Bejöhetek? Hoztam neked enni.
Az ajtó másik oldaláról Hyun barátnőm beszélt hozzám, de én meg sem szólaltam, csak bámultam magam elé.
- Hát jó.. Akkor leteszem ide az ajtó elé. Szerintem egyél, mert nagyon finomat főzött Jin!
Hallottam, ahogy szépen lassan elhalkulnak a léptei, majd az ajtó zára nyikorogni kezdett. Kulccsal zártam be, de aztán kivettem belőle. A másik kulcs az Taehyungnál van, szóval valószínűleg ő az. Kirohantam az erkélyre, csak előtte magamra húztam az üvegajtó előtt lévő függönyt és csak egy rést hagytam, hogy lássam őt. Motyogni kezdett.
- Yoora... Annyira felbosszantottál.. Miért kell azt hinned, hogy még mindig egy nőcsábász vagyok.. Ez rosszul esik..
Nem tudhatta, hogy ott vagyok, hiszen csak a bőröndök voltak az ágy mellett én pedig sehol sem voltam. Ekkor leült az ágyam szélére és megpillantotta azt a kis plüssmacit, amit még ő adott nekem a limuzinban. A kezébe vette, s mintha egy könnycseppet ejtett volna le. Ennél a résznél már én is elsírtam magam.
- Sajnálom Taehyung.. De el kell mennem..
Suttogtam, hogy ne hallja meg, majd egy csattanásra lettem figyelmes. Az egyik cserépdíszt a falhoz vágta, majd térdre rogyott. Kirohantam hozzá, majd megöleltem őt.
- Sajnálom Taehyung...
Most már szorosan egymáshoz ölelve sírtunk. Eltelt az a nap is. Reggel tiszta lappal indítottunk és megbeszéltük, hogy elmegyünk a strandra együtt, mind a kilencen. Miután megérkeztünk heves vízi csatába kezdtünk. Fogtuk a vízipisztolyokat, vízibombákat, labdákat és játszottunk. Ennyire nyugodt nem volt még a helyzet. Mint egy hatalmas család, egyszerűen remek volt ez a nap. Még Jungkook is, aki egy tapló, most megmutatta, hogy igen is tud ő jó fej is lenni attól, hogy szereti a lányok társaságát.

Miután kiszórakoztuk magunkat elmentünk enni, majd Hyun meglepően furcsa viselkedése miatt félre hívtam.
- Figyelj már Hyun. Mi van veled, hogy ilyen vidám vagy? És miért vagy ilyen fura Sugával?
- Öhm.. Tudod ez egy nagyon kínos és hosszú történet.
Kivörösödött arccal gyorsan el is viharzott.
- Most mire ez a nagy szégyenlősködés? Tán csak.. Na ne! HYUN!
Kiabáltam utána, majd elkezdtem szaladni utána, ő pedig el tőlem.
- UNNIE EZT NEM MONDHATOD KOMOLYAN!!
- NEM IS MONDTAM SEMMIT TÖKFEJ!
A többiek csak néztek és röhögtek rajtunk. Nem sikerült elkapnom Hyunt, de úgy éreztem, hogy nincs is miért faggatnom őt. Se jogom, sem pedig kedvem. Fogtam magam és kifeküdtem egy kicsit az árnyékba. Nem sokkal később Jimin feküdt mellém.
- Beszélhetünk?
- Persze. Mond.
Feleltem kérdésére mit sem mondóan.
- Én.. Azt hiszem, hogy.
*Ugye most nem az következik, hogy szeretsz?!*
A pulzusom az egekbe szökött.
- Áh, Namjoon hív! Mennem kell! Szavad ne feledd!
Mosolyogtam rá, majd elrohantam.
- Na de Yoora! Ez fontos lett volna..
Sóhajtott, majd én egy fal mögé bújtam, s egy nagy levegőt vettem. Mikor oldalra fordultam majd nem kiugrott a szívem. V állt ott.
- Te meg mit csinálsz?
Nézett rám kíváncsian.
- Éppen egy kínos beszélgetés elől lógok meg.
- Tán csak nem Jiminnel?
Vigyorgott rám önelégülten.
- De..
Hajtottam le fejemet, majd kezével felhajtotta fejem.
- Most mondanám, hogy én megmondtam, de nem vagyok olyan.
- Ahogy érzelgős sem vagy.. Ugye?
Nevettem el magam, majd megpöcköltem az orrát.
- Ezt meg hogy érted? Még szép, hogy nem!
- Áh. Akkor nem tudom, hogy ki SÍRT AZ ESTE.
Emeltem fel hangomat, majd elkezdtem futni, V pedig utánam. Jól esett kicsit csesztetni őt. Mikor már úgy éreztem, hogy lerázom őt, átestem az éppen a homokkal eltakart Hoseokon, majd Taehyung rám esett.
*Úr isten! EZ RÁM ESETT!*
Nagyon elvörösödött a fejem, majd nagy nehezen kinyöszörögtem, hogy szálljon le rólam, de ő ekkor csak megfordított, hogy ne hassal legyek a homoknak és lefogta a kezemet, majd közel hajolt.
- Te szemétkedhetsz, de én zavarba hozhatlak egy pillanat alatt.
Nevetett fülembe, majd egy puszit nyomott a arcomra, amitől én még vörösebb lettem, majd Hoseok félre hívott.
- Mond.
- Figyelj Yoora. Tudod, hogy mondtam neked, hogy maradj távol V-től..
- Igen tudom, de lehet, hogy...
Vágott szavamba.
- Nem kell tőle eltávolodnod. Szerintem tényleg beléd szeretett.
Kacsintott rám, majd megsimította fejemet és visszament a többiekhez zsebre dugott kézzel. Örömmel hallottam azt, amit mondott. Hamar beesteledett, majd hazamentünk és beültünk megnézni egy romantikus filmet a szálloda mozijába. Ez egy romantikus dráma volt, ami nem éppen 18 éven aluliaknak való volt. A filmnél Jimin jobbról V pedig balról űlt mellettem. Jimin bealudt a filmen, s a vállamra döntötte a fejét, s mivel a végére én is elaludtam én meg rádöntöttem az enyémet. Miután felkeltem ara lettem figyelmes, hogy Jimin ölében fekszem, V pedig szúrós szemekkel néz Jiminre, aki már fent volt ekkor.
*Basszus. Hogy kerültem én ide?*
- Öhm..
Ültem fel hirtelen Jimin öléből a székemre.
- Elaludtam volna?
Néztem a fiúkra kínosan.
- Nem látszik? Telenyálaztad a gatyáját..
Szólt hozzám sértődötten V, majd felállt és felment a szobába.
- Mi? De hát nem is nyáladzom..
Kellemetlenül éreztem magam, amiért ezt mondta.
- Nyugi, nem nyálaztál rám. De most már el akarom neked mondani amit már eddig is el akartam.
- Öhm, de én fáradt vagyok, szóval..
Álltam fel, de ekkor megfogta a karomat és magához rántott.
- Yoora.. Én szeretlek!
Pont a film végére mondta ezt, mire a lámpák felkapcsolódtak, s még V sem ért ki, majd mindenki ránk vette tekintetét. Ennél kínosabban még soha nem éreztem magam. Most mit kéne mondanom neki? Hogy "Jaj, Jimin.. Én V-t szeretem, nem téged.", vagy mi?!
- Öhm.. Izé.. Én.. Most szerintem elmegyek aludni.. Ezt, majd holnap megbeszéljük..
Nagyon kellemetlenül éreztem magam a történtek miatt, így gyorsan felfutottam a szobába és az ágyamra vetődtem fejemre szorítva a párnát.
* Uram atyám.. És mindenki hallotta ezt.. Még V is! Mit mondjak Jiminnek? Én Taehyungot szeretem..*
Hallottam, ahogy bejön az ajtón Taehyung is, majd a párnát levettem fejemről, s ránéztem. Ő is vetett rám egy pillantást, majd levette nadrágját és egy pólóban és alsónadrágban leült az ágyamra velem szembe.
- Most mihez fogsz kezdeni?
- Nem tudom.. Meg fogom mondani neki, hogy én mást szeretek..
- Mást? Még is kit?!
Nézett rám már egyre kíváncsibban.
- Hát.. Téged..
Néztem rá, majd ezt a mondatot hallván megfogta tarkómat és megcsókolt, majd szépen, lassan az ágyra fektetett és innen szerintem nem mesélném tovább, hiszen levehető a történet vége. Reggelre olyan boldogság árasztott el, hogy az hihetetlen volt. Azt hiszem már tudom, hogy mi történhetett Hyunnal és Sugával.

14. ۞Szösszenet۞

۞HYUN SZEMSZÖGE۞

A "Vajon hová mehetett?"-re hamar meglett a válasz, ugyanis a takaróra volt ragasztva egy sárga színű cetli, melyen ez állt: "Ne ijedj meg, ha nem leszek itt. El kell intéznem valamit." Azért jobban esett volna, ha szól, hogy elmegy. Még egy ideig egyedül fetrengtem a puha ágyban, de utána kénytelen voltam felöltözni. Mikor már teljesen elkészültem, elindultam Yoora szobájába, hátha ott lesz Suga. Na, jó. Igazából ez nem teljesen igaz. Persze, Sugát is meg akartam keresni, de azért mégis... A testvérem egy nőcsábász, nehogy valamit csináljon Yoorával. A szobájuk nem volt túl messze a miénktől >>pár lépés<<. Kopogtam, majd be is nyitottam. Kedves barátnőm is egyedül volt szobájában és éppen a fürdőszobából távozott. Pár szó után már ki is csúszott belőlem, hogy Sugával "összejöttünk". Yoora ettől teljesen megőrült >>persze jó értelemben<<. A fiúk után kutatva lementünk az étkezőbe, de nem volt ott senki. Mivel nem tudtunk mit kezdeni magunkkal, közös megegyezés alapján úgy döntöttünk, hogy lemegyünk a tengerpartra. Nagyon elhittem, hogy tudom merre van a tengerpart. Hát, mégsem sikerült az én vezetésemmel eljutni oda. Útközben kértünk segítséget egy férfitől, aki útba is igazított minket. Mikor odaértünk, egyből rohantunk is a vízbe. Rengeteg időt ott töltöttünk. Úsztunk, csúszdáztunk, fröcsköltük egymást és még csuda jó dolgokat csináltunk a vízben. Yoora kiment valamiért a vízből, a cuccainkhoz és megleste a telefonját is. Hirtelen egy kiáltást hallottam tőle.

- HYUN! 

Egy üzenet érkezett Jimintől, melyben röviden az állt, hogy minket keresnek. El is indultunk visszafelé. Kedves barátnőmnek hála, hamar vissza is értünk a szállodába, ahol a hét fiúval találtuk szemben magunkat. Az ajtót alig tudtam becsukni, mert Taehyung és Suga össze-vissza ölelgettek. 

- Wááá! Taehyung, te ne ölelgess! - Kiabáltam idegesen testvéremre, de ezt egyáltalán nem vette figyelembe. Mikor befejeződtek az "érzelmes pillanatok", a fiúk minket hibáztattak. Yoora dühös lett és felment a szobájába. Én csak állok az ajtó előtt és csak annyit látok, hogy Yoora elviharzik a lift felé, pillanatok múlva szalad utána Taehyunk és utána mindenki elmegy a dolgára. Én is mentem fel a szobámba átöltözni, ugyanis még mindig a fürdőruhámban voltam. Természetesen nem így jöttem el idáig, felkaptam rá a rövidnadrágomat és egy pólót. Az átöltözést pillanatok alatt megoldottam. Mivel nem igazán tudtam mit csinálni, lefeküdtem az ágyra és a telefonomat kezdtem nyomkodni. Éppen egy szelfit szerettem volna készíteni, amit nagyon buta fejet vágok. Persze, ezt nem küldtem volna el senkinek, csak poénból szoktam ezt csinálni. Szóval... A szituáció az volt, hogy én fekszem az ágyon, úgy nézek mint egy fogyatékos és Suga belép az ajtón. 

- Te meg mit csinálsz? - Nevetett Suga.

- Semmit... - Hajtottam, le a fejem, hogy ne lássa ahogyan én is nevetek. 

- Semmit nem lehet csinálni. Na, had nézzem. - Vette el a telefonomat az ágy széléről. - Te jó Iste- ... - Sír a röhögéstől és összerogyott a földön. 

- Kössz... - Motyogtam. Nem részletezem, de még rengeteget beszélgettünk, mikor veszekedést hallottunk lentről. Suga felpattant, és a kezemet megfogva húzott az ajtó felé.

- Gyere, nézzük meg mi folyik lent. - Még válaszolni sem volt időm, mert már húzott is maga után, ki az ajtón. A lépcsőn lefele jövet hallottam, ahogyan a bátyám elküldi Yoorát. Ő pedig megy fel a lifttel. Mindenki a bátyámat szidta. Én teljesen kiborultam, főleg, hogy nem is tudtam az előzményeket. Miután elmondták én is ideges lettem. Ebben a helyzetben Yoora is hibás volt, de azért nem kéne e-miatt hazaküldeni. Remélem hamar kibékülnek és nem lesz semmi komoly. Sajnos az ellenszenves viselkedés estére, a vacsoránál sem javult. A testvérem ideges volt, Yoora pedig le sem jött enni. Szörnyű volt látni, ahogyan a csapat "összeomlik". A vacsora nagyon finom volt Jin nagyon jó kaját csinált. Miután elfogyasztottam az ételt, felmentem és bekopogtam Yoora szobájába. Kopogtam, de nem nyitott ajtót, így visszamentem a szobámba. Lefürödtem, és átöltöztem pizsibe, majd lefeküdtem aludni, mert Suga nem volt sehol. Felkeltem, mikor megérkezett és kicsit hangosan csukta be az ajtót. 

- Hoppsz, bocsi. Felébresztettelek? - Kérdezte csodálkozva.

- Nem. Vagyis, igen... De most már mindegy. - Felültem az ágy szélére. Suga odalépett és gyengéden felemelte a fejem. Egyetlen tökéletes pillanatig elcsendesedett körülöttünk a világ. Suga szája meleg volt és puha. Mikor véget ért a csók, a szívem szaporán vert. Olyan érzést éreztem a mellkasomban, mintha egy madár verdesett volna benne. Az arcom kipirult. Suga a homlokát a homlokomhoz nyomta, és sóhajtott. Ekkor én csókoltam meg őt. Hagytam, hogy felhúzzon az ágyról, utána folytatódtak az események, amiket nem részleteznék. Körülbelül 1 óra múlva, már úgy aludtunk, mint a bunda...

13. ۞Nőcsábász۞

۞YOORA SZEMSZÖGE۞

Még a limuzinban mondta nekem Hyun, hogy ne hagyjam magam elcsábítani Taehyungnak, mert ő jobban ismeri őt és a többi. De ezt még is hogy tehetném meg, ha beleszerettem? Lehet, hogy tényleg hagynom kéne, hiszen ahogy Jimin reagált Jungkookra is, pedig ő egy perverz, hazug ember és nem is voltam vele együtt, akkor el sem akarom képzelni, hogy mi lenne, ha esetleg Taehyungot bántaná. Miután a szállásra értünk közölték velünk, hogy két szoba egy fiú és egy lányra lett kikérve.
*De hát két lány van... Én és Hyun.. Miért sejtek rosszat?*
-Na szóval. A tények a következők.
Kezdett bele Tae.
-Én Yoorával leszek egy szobába Hyun, te meg Sugával. A többiek úgy lesznek, ahogy akarnak.
-MI VAN?! DE MIÉRT KELL VELED LENNEM EGY SZOBÁBAN?! ÉN NEM AKAROK!
Kezdtem bele a tiltakozásba, ami haszontalannak nyilvánult, hiszen Tae csak mosolygott és elindult a szobák felé.
-Na szép.. Ha már az ÉN szülinapi ajándékom, legalább szabad akaratot is adhatott volna mellé.. Utálom, ha ilyen.
Bosszankodott mellettem Hyun, majd ő is elindult a szobák felé.
-Figyelj Yoora.
Szólalt meg Hoseok.
-Szerintem.. Vigyázz Taehyunggal. Ha kiszemelt magának téged, akkor nagyon óvakodj tőle és maradj is távol!
-Köszönöm a figyelmeztetést, de ezt a távolság tartás dolgot már nem úszom meg.. De miért mondja azt mindenki, hogy óvakodjak tőle?
-Mert ismerjük..
Szólalt fel Namjoon is, majd mind elindultunk a szobák felé. Mikor beértem a szobába, Tae már teljesen berendezkedett. Elég későre járt már, így kimentem a szobánk teraszára, hogy csodálhassam a város éjszakai fényeit. Nem sokkal később Taeyhung is kijött, majd beszélgetni kezdtünk.

-Yoora. Remélem nem bánod, hogy így lettek felosztva a szobák.
-Nem tudom, hogy bánnom kéne-e..
Feleltem enyhén flegma stílust öltve.
-Ezt hogy érted?
-Mindenki azt mondja, hogy óvakodnom kéne tőled, de azt már nem mondják el, hogy miért.. És ez aggaszt. Valamiért jónak látom azt, hogy maradjak tőled távol, mert még nem ismerlek téged, de valahol meg.. Na mind egy. Én mentem aludni. Jó éjt.
Ezzel fogtam és becsuktam a teraszra nyíló ajtót magára hagyva Taet. Kicsivel később hallottam, hogy bejön Taehyung is a szobába. Hamar elcsendesedett. Biztos elaludt, de én is így tettem. Reggel, mikor felkeltem Tae már nem volt a szobában, csak egy üzenet egy cetlin.
§Jó reggelt Yoora! Ha felkeltél ne lepődj meg, hogy nem vagyok ott. Egy kis időre elmegyek, de ne aggódj értem!§
*Ch.. Miért aggódnék? Nőcsábász..*
Miután nagy nehezen kikászálódtam az ágyam puha, meleg bugyraiból a fürdőszoba felé vettem az irányt, s miután elkészültem visszamentem a szobába, hogy rendet tegyek a térfelemen. Kopogást hallottam, majd kinyílt az ajtó. Hyun volt az.
-Jó reggelt Yoora! Nincs itt véletlenül Suga?
Nézett rám kíváncsian.
-Neked is. Nincsen. Miért? Eltűnt?
-Hát, valami olyasmi.. Egy cetlit találtam magam mellett, mikor felkeltem azzal a felirattal, hogy "Ne ijedj meg, ha nem leszek itt. El kell intéznem valamit." Azt hittem, hogy biztos Taeval akarja megbeszélni a dolgokat..
Hyun beljebb jött szobámba, majd leült az ágyam szélére én pedig mellé.
-Hát.. Nem tudom, hogy hol lehetnek, mert Tae is elment valahová, ő is csak egy cetlit hagyott maga után. De mit kellett volna megbeszélniük?
Néztem rá kérdően.
-Hát tudod... Úgy néz ki, hogy összejöttünk Sugával és mivel Taehyung a bátyám, így gondoltam megbeszélik.
Pirult el mondatában a mellettem ülő barátném.
-DE JÓ! GRATULÁLOOK!!!!! >o<

Kezdtem el mellette ordibálni kimondhatatlanul boldogan.
-Hé, hé, hé! Halkabban! Még a végén meghall minket valaki!
-Oh.. Bocsánat, kicsit elszálltam magamtól.. ^^"
Kezdtem bele a mentegetőzésbe, majd elindultunk a szálloda étkezője felé, hogy hátha ott van e a többi férfi. Hát ők sem voltak sehol.
-Na most mihez kezdjünk?
Néztem Hyunra.
-Nem tudom. Lépjünk le?
-Még is hová mennénk? Én még életemben nem voltam itt. Azt sem tudom, hogy a szállodában hogyan nem tévedtem még el.
Nevettük el magunkat.
-Itt van nem messze a tengerpart! Láttam a limuzinból. Kicsit tudok is japánul, így mi lenne, ha elmennénk oda? Maximum majd kérünk segítséget a járókelőktől, ha eltévednénk.
-Hát, jól van Hyun.. De akkor vegyük fel a fürdőruhánkat, mert ha már oda megyünk én úszni is akarok. Bár nem mintha tudnék..
Egyre kínosabban érzem magam, ahogy felfedezem a hiányosságaimat. Miután felvettük a fürdőruháinkat el is indultunk a tenger felé. Na már most, hogy hogyan találtunk oda, az érdekes.
§-Te Hyun, figyelj már! Biztos, hogy erre van a tenger?
-Miért ne lenne erre?
-Mert határozottan tudom, hogy a limó a másik irányból jött.
-Erre rövidebb.. De ha te jobban tudod, hogy merre van, akkor vezess te.
Vágta a fejemhez Hyun sértődötten.
-Én nem abban nem bízom, hogy rossz irányba mennénk, csak nem arról jöttünk. Sajnálom, ha ezzel megbántottalak, vagy valami..
-Mind egy. Akkor mennyünk amarra.
Kis séta után (ami kb. fél órának számít) még mindig nem találtuk a tengerpartot.
-Figyelj Hyun. Megkérdezzek valakit, hogy meg-e mondaná, hogy merre van a part?
-Hogyan kérdeznéd meg, ha nem is tudsz Japánul?
-Ki mondta, hogy nem tudok?
-Hát nem mondtad, hogy tudnál.
-Nem kérdezted. Már hét éves korom óta folyékonyan beszélem a Japán nyelvet.
Mikor ezt Hyun megtudta enyhén sokkoltan nézett rám.
-Akkor khm.. Kérdezz meg valakit, hogy tudna-e segíteni.
-Oké.
Mosolyodtam rá, majd megállítottam egy kedvesnek tűnő fiatalembert.
-Bocsánat! Meg tudnád nekünk mondani, hogy merre találjuk a tengerpartot?
-Szia. Persze. Itt lementek még hat utcát utána befordultok balra és miután elérkeztek a Sakura fákig ott lefordultok jobbra és onnan már látni a tengert.
Érdekes útba igazítás, de ha hiszitek, ha nem én megértettem.
-Oh, köszönjük! Viszlát!§
Szóval így történt az, hogy eljutottunk a tengerhez. Már egy jó ideje, hogy a vízben lehettünk, majd visszamentem az öltözőkhöz, hogy megnézzem telefonomon az időt, mikor egyszer csak egy üzenetet kaptam. Jimintől volt.
§Szia. Hol vagytok? Titeket keresünk mindenhol. Jól vagytok? Vagy valami baj van?!§
*Omg.. Ebből baj lesz..*
-HYUN!
Kiabáltam ki neki, majd odajött hozzám.
-Mi az?
-Jimintől kaptam egy üzenetet...
-És?
-Ez állt benne..
Mutattam oda neki telefonom képernyőjét, majd egymásra néztünk.
-Basszus!
Szólaltunk meg egyszerre, majd gyorsan összeszedtük magunkat és már rohantunk is vissza a szállásra. Még jó, hogy csináltam a telefonom GPS-ére egy útmutatót a szállodáig, így gyorsan vissza is értünk. A szálloda ajtaján belépve megpillantottuk a hét fiút, akik idegesen nyomkodták telefonjaikat.
-Öhm.. Hali! ^^"
Szólaltam meg kínosan érezve magam.
-LÁNYOK!
Rohantak oda a fiúk, majd Suga és Tae Hyun nyakába ugrottak, hozzám pedig Jimin és Jungkook talált el, majd miután kiölelgette Tae Hyunból a lelket hozzám is odajött.
-Miért nem szóltatok, hogy elmentek? Mi meg itt keresünk titeket már órák óta! Azt hittük, hogy valami bajotok esett!
Szidtak minket a fiúk fennhangon, mintha miattunk akarna kitörni a harmadik világháború.
-Ugyan már.. Semmi bajunk nem lett nem? És miért is kéne értesíteni bármelyikőtöket is?
Kezdtem bele ebbe a mondatomba egy kicsit flegmán, majd felmentem a szobába.
*Nem értem, hogy miért kell ezt ekkora dobra verni. Csak elmentünk pár órácskára..*
Éppen elkezdtem volna öltözködni, mert nagyon melegem volt abban a ruhámban, ami rajtam volt, s mikor már egy szál melltartóba és bugyiba álltam az ágynál, mert miért is ne hagytam volna kint a ruháimat a szobában, ha már a fürdőben öltözök, kinyílt az ajtó és belépett rajta Taehyung.
-ÚR ISTEN! MENJÉL MÁR KI!
Sikítottam el magam, majd berohantam a fürdőszobába a ruháim nélkül.
*Basszus már! Hogy lehetek ekkora gyökér?!*
-Szerinted még nem láttam lányt ilyen hiányos öltözetben?

Nevette el magát az ajtó előtt álló Taehyung.
-Engem annyira nem érdekel, hogy te kit hogy láttál! Engem akkor sem kell így látnod!
Szóltam vissza neki mérgesen.
-És mi lesz a strandon? Ott is el fogsz szaladni előlem, hogy ne lássalak?
-Az teljesen más! Az nem fehérnemű! Most pedig.. Beadnád a ruháimat?
Nyitottam ki résnyire az ajtót, hogy beférjenek a ruháim, majd Tae beadta a ruháimat. Hallottam, hogy kinyílik a szobánk bejárati ajtaja, amin ekkor Jimin lépett be.
-Szia Tae! Nincs itt véletlenül Yoora? Beszélnem kéne vele.
-Nincs!
Felelte Taehyung, de mivel ezt én hallottam egyből ki is akartam szólni, hogy de, de itt vagyok, de ekkor bezárta a fürdő ajtaját és bekapcsolta full hangerőn a zenét, hogy véletlenül se halhassa meg Jimin, hogy kiabálok neki. Miután Jimin elment kinyitotta Tae az ajtót.
-Ez meg mi a fenére volt jó?!
Mordultam rá az előttem álló nőcsábászra.
-Már mint mi? Az, hogy megmentettelek Jimintől és egy kínos beszélgetéstől vele?
Nézett rám egy sunyi mosollyal az arcára ragasztva.
-Ahj! Igaza volt Hyunnak! Tényleg bosszantó vagy! Saját szobát akarok! Nem akarok veled egy levegőt szívni!
Ezzel fogtam magam, felkaptam a táskám és kiviharoztam a szobából magamra csapva az ajtót. Meg sem álltam a szálloda udvaráig, ahol leültem egy kis körasztalhoz. Nem sokra rá mellém ült Namjoon is.
-Yoora. Mi volt ez a nagy kiabálás az előbb? Tőled zengett a szálloda.
-Ja, hogy az.. Az a paraszt! Az a nőcsábász! Ő tehet az egészről..
-Most Taehyungra gondolsz? Mit csinált már megint az az őrült?
-Éppen öltöztem, de kint hagytam a ruháimat, így kimentem értük, mikor belépett én meg sikítottam egyet, mert egy szál fehérneműben voltam és beszaladtam a fürdőbe. Ez még nem is lett volna akkora baj, ha utána nem zár be oda!
-Hogy mit csinált?
Nevette el magát Namjoon.
-Nem vicces! Jimin keresett engem, erre azt mondta, hogy nem vagyok ott és amikor szólni akartam Jiminnek, hogy de, de itt vagyok akkor bekapcsolta a zenét full hangerőn, hogy véletlenül se hallja, hogy szólok neki. Nem akarok vele egy szobában lenni! Elegem van belőle. És amúgy is. Mit képzel magáról?! Azt akarja, hogy minden lépésemről beszámoljak neki. De istenem, ki ő? Az apám?!
Kicsit kikeltem magamból, amit szemmel láthatólag Namjoon nagyon is viccesnek talált egészen addig, amíg meg nem látta Taet az ajtóban.

-Hé, Yoora! Szerintem ezt be kéne fejezned..
-Miért? Olyan jó, hogy ezt kimondhatom! Én meg még azt hittem, hogy ő egy kulturált férfi, akinek jó a modora és kedves! Még majdnem belé is szerettem! Erre kiderül, hogy ő is olyan mint a többi, mint Jungkook! Egy perverz paraszt!
-Yoora...
Ekkor már teljesen mindegy volt, hogy próbált figyelmeztetni engem Namjoon, mert meghallottam, ahogy köhintett egyet Tae mögöttem.
*Basszus.. ToT*
-Szóval ezt gondolod rólam? Hogy egy paraszt vagyok, akinek nincsenek érzései?
-Igen... Ezt!
-Ha nem lettek volna érzéseim, szerinted elhozlak ide csak azért, hogy megismerhesselek?! KOMOLYAN GONDOLOD?!
Emelte fel rám a hangját, amitől én meg is ijedtem, majd Seok Jin rohant oda hozzánk és Hoseok.
-Haver! Nyugodj már le! Még is mit csinálsz?!
-Tudod mit Yoora? Segítek neked, hogy ne kelljen elviselned a paraszt képemet. Holnap indul egy járat vissza Szöulba. Meny el!
-HOGY MI?!
Az időzítése a többieknek nem tudom, hogy hogyan lehet ennyire jó, de hirtelen mindenki ott termett.
-Rendben! Elmegyek.
Feleltem, majd elindultam a szobánk felé, hogy összeszedhessem a cuccaimat. A liftbe szállva még hallottam, ahogyan a többiek ordibálnak és szidják Taehyungot, hogy "Most ezt miért kellett?!". Ahogy hallottam Hyun is nagyon kiakadt, de én már úgy voltam vele idegemben, hogy nem érdekel semmi. Fogom a cuccaimat és holnap a legelső Szöuli járattal hazamegyek, vissza a koleszba.

12.۞Utazás۞

۞HYUN SZEMSZÖGE۞

A nagy utazás előtt szorgosan pakoltam a bőröndömbe. Teli izgatottsággal és némi undorral cipzároztam be a csomagomat. Persze nem az utazótáskámban volt valami amitől undorodom, mert ugye azt miért is pakolnám be.? Amikor csak arra gondoltam, hogy Jungkook is velünk jön, gyomorforgató érzésem támadt. Alapból nem lenne a sráccal semmi baj, mivel jól öltözött, nem büdös, egész okos, és még sorolhatnám. Az egyetlen bajom vele az, hogy perverz. Meg ugye azon a bizonyos napon, amikor Suga mellé ültem terjesztette az agyszüleményeit. Ezzel az osztálytársaimnál már el vagyok könyvelve. De ezt a témát hagyjuk is. Jönnek ismeretlen alakok is velünk, akik persze csak nekünk idegenek. Ha Taehyung barátkozik velük, annyira rossz arcok mégsem lehetnek. Amennyire ismerem a bátyámat, szinte biztos vagyok benne, hogy jól szituált embereket hív. Az indulás előtt pár órával elkezdtem öltözködni, hogy mire eljönnek értünk a fiúk készen legyek. Mivel drága szobatársam, Yoora elfoglalta a fürdőszobát az ágyamnál kellett öltözzek. Nos... Elég cikis dolog történt. Éppen a melltartómat kapcsoltam be,

mikor az ajtó kinyílt. Taehyung és Suga jöttek értünk. Én elkezdtem sikítani és berohantam Yoorához. Miután felvettem a ruhámat, kimentem és odaütöttem a testvéremnek.
- Kopogni luxus? - Fontam össze kezeimet.
- Most komolyan... Mit gondolsz, hányszor láttalak már meztelenül? Kiskorodban állandóan ruha nélkül mászkáltál. - Mondta, teljesen nyugodtan.
- Akkora paraszt vagy! - Közöltem összeráncolt homlokkal. - Először is, nem voltam meztelen. Másodszor pedig, én nem emlékszem, hogy meztelenül szaladgáltam volna bárhol is... - Válaszolok flegmán. Suga inkább nem fűzött kommentet a történtekhez, csak magában nevetgélt. Mikor Yoora is kész lett az öltözködéssel, hívtunk egy taxit, ami elvitt minket a repülőtérig. A reptéren Jimin és Jungkook küldtek üzenetet, hogy ők majd későbbi járattal mennek. A csomagjainkat átnézték, nem volt benne semmi illegális. Végülis miért lenne? Csak egy kiruccanásra megyünk. Miután a csomagokat bepakoltuk, felszálltunk a repülőre. Yoora mellé én szerettem volna ülni, de Taehyung megelőzött. Gondolhattam volna erre is, és már az elején le kellett volna stoppolnom a helyet. A felszállás előtt elfoglaltam a Yoora-Taehyung páros mögötti széket, mellém pedig Suga ült. Mikor felszálltunk, a drágalátos testérem megfogta Yoora kezét. Ennyire könnyen adja magát? El sem hiszem. A testvérem még mindig olyan könnyen veszi le a nőket a lábáról. Egy ideig ezen voltam fennakadva, de utána Sugával beszélgetésbe elegyedtem.
- Amúgy Suga... Mi most... Öhm... Úgymond, "járunk"? - Össze-vissza motyogtam, mert nem igazán mertem megkérdezni. Elég gáz lenne, ha azt mondaná, hogy "Nem.".
- Hát, te mit gondolsz? - Kérdezett vissza.
- Azt, hogy igen... - Takartam el az arcomat, amilyen gyorsan csak tudtam.

- Nah, akkor úgy is van. - Emelte fel az arcom, hogy egymás szemébe nézzünk. És akkor egy puszit nyomott a számra. Paradicsom fejűnek éreztem magam. Az arcom színe olyan volt mikor a szép piros alma és a paradicsom színét összekeverjük. Az út további részén még beszélgettem Sugával, de néha-néha hátrafordultam Namjoonhoz és Hoseokhoz is. A leszállásnál már pattantam volna fel a helyemről, de azt mondták a többiek, hogy várjuk meg amíg leszáll a többi ember. Nem kellett hozzá csak pár perc, hogy elmenjen a repülőn ülők nagy része. Amint megkaptuk a csomagjainkat elindultunk a repülőtér kijárata felé. Ott egy gyönyörű, fehér limuzin várt minket. Namjoon mondatát hallván, el sem hittem mit hallok. "szokásos nagyvonalúság." ? Taehyung és a nagyvonalúság? Ugyan már... Miután beszálltunk a járműbe, Yoora mellé ültem.
- Hallod... Most komolyan ilyen könnyen hagyod, hogy elcsábítson? Mondtam már, hogy egy nőcsábász. Azért tőled többet vártam... - Suttogom neki.
- Mi? Most kiről beszélsz? - Kérdezett vissza.
- Taehyungról... - Forgatom a szemeimet. Ő nem válaszolt, sőt egész úton nem szólt hozzám. Amikor megérkeztünk a szállodához a bőröndöket és poggyászokat kipakoltuk a kocsiból. A bejáratnál páran leültek, csak én, Yoora és Taehyung mentünk be. Amikor bemutatkoztunk, hogy kik/mik vagyunk,  a nő meg is talált minket a számítógépen.
- Nos... Maguknak foglalva van 4 db szoba. Abból az egyik három személyes a többi kettő-kettő. Itt úgy van bejelentve, hogy az egyik kettes szobában két férfi fog aludni, a másik kettőben pedig egy fiú, és egy lány. - Nézte le a monitorról a bejelentett adatokat.
- Igen, az lesz az. - Mosolygott mellettem Taehyung. Megkaptuk a kulcsokat és kifelé vettük az irányt.
- Mi az, hogy "egy fiú és egy lány" ? - Förmedek rá testvéremre.
- Valami problémád van vele? - Kérdezi flegmán.
- Igen van vele problémánk, mivel mi együtt akartunk lenni. - Jelenti ki Yoora.
- Jól van, bocs. Ez most így lesz. - Közli velünk Taehyung. Bele kellett nyugodnunk Yoorával, mert nem igen volt más választásunk. Miután bementem a szobánkba Sugával, nem is találkoztam Yoorával. Kipakoltam a cuccaimat és lefeküdtem pihenni. Mire felkeltem Suga eltűnt. Vajon hová mehetett?

11. ۞Hokkaido?۞

۞YOORA SZEMSZÖGE۞

Miután Taehyung mellém ült, nem tudtam nem megszólalni mellette.
-Miért volt ilyen veled Hyun?
Suttogtam oda neki amilyen halkan csak lehet.
-Mert azt hiszi, hogy még mindig nőcsábász vagyok és a pados incidens után szerintem félt téged tőlem! ^^'
Mosolygott rám, majd kicsöngettek a szünetre, s elindultunk kifelé. Taehyung azt hiszem még elment az igazgatónőhöz a papírjai miatt, de mi Sugával nem vártuk meg őt, hanem elindultunk kifelé a padokhoz. Odafelé úton beszélgettünk kicsit, majd szóba került Hyun.
-Te Suga, képzeld! Holnap lesz Hyun szülinapja!
-Tényleg? És szerinted... minek örülne?
-Hát.. Szerintem már csak annak is örülne, ha eljönnél felköszönteni őt..
Mosolyodtam a mellettem sétáló Sugára.
-Értem.. De azért ez így elég kicsinyes lenne.. Nincs valami, amit nagyon akar?
-Hát, ha jól tudom lesz két hét múlva egy nagy focimeccs itt Szöulban és a kedvenc csapata fog játszani. Szerintem örülne egy jegynek! Bár, azt szinte lehetetlen megszerezni, mert már alig van egy-kettő belőle és az is inkább V.I.P jegy, mert azok elég drágák.
Foglaltam regénybe egyszerű kérdésére a válaszom.
-Értem. Köszönöm! ^^

Húzta széles mosolyra száját, majd megérkeztünk Hyunhoz és leültünk mellé.
-Miért mentél el?
Kérdeztem meg Hyunt, aki még mindig elég mérgesnek látszott.
-Azért, mert a testvérem egy idegesítő barom.
Felelte mérgesen, majd ökölbe szorította kezeit. Suga próbálta nyugtatgatni, de ez Hyunt látszólag nem nagyon nyugtatta meg.
-Na, én mentem vissza a koleszba. Sziasztok.
Köszönt el barátném, majd elindult a kolesz felé, Suga meg utána. Én még egy kicsit üldögéltem a padon, mikor hirtelen megláttam Jimint, miközben éppen kifelé tart a koleszból. Rögtön oda is rohantam hozzá, hogy beszélhessünk egy kicsit.
-JIMIN!
Kiáltottam oda neki már messziről, de ekkor megbotlottam és ráestem.
*Basszus már Yoora.. >< Miért vagy ilyen szerencsétlen?!*
-Bocsánat! ><
Vörösödtem el egyre jobban.
-Semmi baj. Kösz, hogy így lepottyantál!
Nevette el magát, majd miután segített felállni csevegésbe kezdtünk.
-És amúgy.. Mi volt az igazgató nőnél?
-Igazából semmi érdekes. Azt mondta, hogy egy hétig most ne jöjjek iskolába, mert a satrafának kell ennyi idő, hogy megnyugodjon.
-Értem. Ennek örülök! ^^
-Minek? Hogy nem kell mennem?
-Dehogy is! Annak örülök, hogy nem kaptál komolyabb büntetést.. De...
-Hm?
-Hát.. Tudod amíg nem voltál kaptunk egy új osztálytársat és..
-Tudom. Valami Taehyung gyerek. A Hyunnak a testvére, nem?
-De.
-Mi van vele?
-Mellém ült azzal az indokkal, hogy tavaly ő már alapból ott ült, így te neked keresned kell új helyet..
-MI VAN?! Mekkora egy paraszt! Hát csak így elfoglalná a helyemet?! Adok neki egy hetet.. Addig úgy sem leszek iskola közelben.

Erre már elnevettem magam, mert nagyon vicces arca volt Jiminnek, miközben ezt így eldöntötte magának.
-Amúgy Jimin. Holnap lesz Hyun 20. születés napja és arra gondoltam, hogy eljöhetnél Sugával.
-Oké! Hányra?
-Olyan 7-re.
-Este?
Nézett rám kérdően.
-Nem..
-Olyan korán?! Ki tud olyankor felkelni?
-Figyelj. Én már 4-kor fent vagyok, úgyhogy te nekem itt ne panaszkodj! De mennem is kell. Holnap találkozunk! Szia. ^^
Intettem neki, majd felrohantam a kolesz szobába. Másnap reggel gyorsan elmentem venni egy gyönyörű szép ruhát Hyunnak, mint szülinapi ajándék, majd mellé tettem egy csokoládét és indultam vissza a kolesz szobánkba. Mikor beléptem Hyun éppen ébredezett, így mikor kinyitotta a szemeit, s fölült az ágyra egyből a nyakába ugrottam egy hangos Boldog Szülinapot kiáltással, majd átadtam az ajándékot, aminek látszólag nagyon örült Hyun, majd el is ment felvenni a ruhát, amit kapott. Ekkor kopogást hallottam, így kinyitottam az ajtót. Jimin és Suga volt az.
-Szia. Jöttünk a szülinaposhoz.
Kiáltott fel Suga, majd benézett a szobába.
-De lehet, hogy itt sincs?
-De, de itthon van. Csak éppen öltözködik.
Behívtam a fiúkat, majd Jimin az én, Suga pedig a Hyun ágyára ült.
-Bocsi a rendetlenségért, de nem vártunk vendégeket.
Mondtam a fiúknak, mintha nem én hívtam volna őket, s ők hála égnek vették a lapot.
-Na, készen vagyok. Bocsi, hogy ilyen sokáig tartott.
Lépett Hyun a fiúk elé, majd átadták az ajándékokat a fiúk is. Kicsit még beszélgettünk így négyesben, majd meghallottam, hogy Jimin telefonja megcsörrent. Egy üzenetet kapott, majd gyorsan elsietett. De hát mi is lett volna, ha az egyik szerencse tojás után nem lép be a másik. Jimin elmenete után pár perccel Taehyung lépett be a szobába. Mikor belépett az ajtón, hirtelen megszólalni sem tudtam. Úgy nézett ki, mint egy igazi úriember. A lélegzetem is elállt hirtelen, nem hogy még megszólaljak.

 Miután Taehyung is átadta az ajándékot Hyunnak, barátném egy nagyot kiáltott.
-Gyerekek! Megyünk Japánba!
-HOGY MI?!
Kiáltottunk mi is fel egyszerre Sugával, majd Taehyungra kaptuk mind a hárman tekintetünket.
-Köszönöm tesó!
Ugrott Hyun testvére nyakába, mi pedig továbbra is sokkos állapotban voltunk Sugával.
-Hogy értetted azt, hogy megyünk?
Néztünk megdöbbenten Sugával Hyunra.
-Itt van öt jegy. Az öt jegy az egyenlő veled, Sugával, Taeval, Jiminnel és velem!
Hirtelen az ágyra huppantam.
-De Taehyung! Minket hogy hogy meghívsz? Ez rengeteg pénzbe kerül már egy emberre is! Nem, hogy még 5 emberre!
Kiáltok mérgesen Taehyungra, majd ő karomon ragadt és elkezdett kifelé vinni.
-Majd elmesélem máshol és máskor, de most hagyjuk őket itt.
Mikor belépett az ajtón már köszönni sem bírtam neki fess kinézete miatt, de mikor csuklómon ragadott és megéreztem illatát egyszerűen nem akartam elhinni, hogy ilyen tökéletes pasi létezik. Helyes, aranyos, kedves, jó a stílusa és még az illata is jó!
*Hát kell ennél több?! TqT*
Miután kiértünk leültünk arra a padra, ahol történt az a bizonyos puszi.
-Taehyung! Áruld el nekem! Minket miért hívtál meg? Hiszen még csak nem is ismersz minket, Jimint pedig meg még csak nem is láttad eddig.
-Hogy ne láttam volna? Hiszen vele és Sugával vagyok egy kolesz szobában.
Ledöbbentem.
*Na basszus.. Ennyit erről már megint..*
-Oh.. Izé.. Értem. Akkor viszont az a kérdés, hogy engem miért hívtál meg? Engem tényleg nem ismersz.
-Azért, mert meg akarlak ismerni téged, Kim Yoora Busanból! ^^
Mosolyodott el, majd megdöbbentségemben és zavaromban elpirultam és elfordultam Taetől.

-Még is miért akarnál engem megismerni, nőcsábász?
-Áh, szóval ez a problémád? Én már megváltoztam, de ezek szerint te a húgom történeteinek hiszel. Igaz?
-Nem is ismerlek. Még is hogyan dönthetnék felőled így? És kinek hinnék másnak, ha nem a húgodnak?
Ezzel megfogott és maga felé fordított, majd a fülemhez hajolt, s belesúgott.
-Higgy a szemednek! De ha annak nem is, akkor az érzéseidnek!
Adott egy puszit az arcomra, amitől én még vörösebb lettem és elrohantam. Nem tudom, hogy mit higgyek. Megtetszett nekem ez a Taehyung gyerek, de Jimin is nagyon szimpatikus. Taeről Hyunnal tudok beszélgetni, de Jimin? Ő egy megfejtésre váró rejtély! Eltelt három nap, ez volt az indulásunk napja. Idegesen indultam el, hiszen tudtam, hogy ki lesz még ott ezen az utazáson.
§Előző nap:
-Tae! Áruld már el, hogy ki az a másik négy ember aki még jön!
-Yoora! Olyan kíváncsi vagy! Meglepetés lett volna, de akkor elárulom neked. Kim Namjoon, Jung Hoseok, Kim Seok Jin. Ők a volt osztálytársaim és Jeon Jeong Guk, akit szerintem már ismersz!
-HOGY KI?!
Kiáltottunk fel egyszerre Hyunnal, Sugával és Jiminnel.
-Most mi van?
-Miért velünk történik ez?
-Miért kell ennek is jönnie?!
-Pont a perverz?!
Siránkoztunk a többiekkel, majd elindultunk a kolesz szobákba.§
Már a reptéren voltunk, mikor Jimintől és Jungkooktól üzenetet kaptunk, hogy ők csak később érnek ide, így a későbbi járattal érkeznek Tokyoba, ahonnan majd jönnek Hokkaidora. Miután felszálltunk én egyből egy ablak mellé foglaltam helyet, s Tae mellém ült.
-Remélem nem baj, hogy ide ültem.
Mosolygott rám Tae.
-Nem, dehogy is! ^^
Mosolyogtam vissza, majd szorongani kezdtem.
-Mi a baj Yoora? Rosszul vagy?!
-Nem, dehogy is! Csak.. Most repülök először és kicsit félek a felszállástól..
-Ja, értem! ^^
-Tae... Baj lenne, ha...
Böktem egyet kezére elvörösödött arccal.
-Meg akarod fogni a kezemet? O.O
Kérdezte Tae, majd bólintottam egyet, ő pedig megfogta a kezemet.
*Milyen puha és meleg! *o* *
Miután a repülő sikeresen felszállt én el akartam engedni Tae kezét, aki ekkor megszólalt.
-Mit csinálsz?
-Hát, el akarom engedni a kezedet, hiszen már felszálltunk, már nem félek.
-Nem kell elengedned! ^^ Fogd nyugodtan.
-De már nem félek és.. Félreértenék a barátaink!
-Értsék csak.
-De Hyun is és..
Vágott szavamba Tae.
-Mi az? Talán nem jó fogni a kezem?
Nézett rám boci szemekkel, majd én visszaadtam neki a kezem és az ablak felé fordultam. Miután megérkeztünk Tokyoba, elmentünk a bőröndjeinkért, majd kint egy limuzin várt minket.
-Oh, V! A szokásos nagyvonalúság.

Nevette el magát a Namjoon névre hallgató férfi, mi pedig csak tátott szájjal néztük Sugával és Hyunnal a hatalmas járművet. Nem sokkal később megérkeztünk a célterületre.
-Szóval ez lenne a híres Hokkaido!
Néztem a hatalmas városra, mikor kiszálltam a fehér luxus limuzinból.
-Ez bizony!
Karolt át Taehyung.

10. ۞Szülinap۞

۞HYUN SZEMSZÖGE۞

Haljak meg ha tudtam, hogy ez a szerencse csomag ide fog jönni. Akkor biztosan nem jövök ebbe az iskolába. Miért nem maradt az USA-ban? Ott biztosan jobbak az iskolák. Miért kellett ide jönnie? Amikor Taehyung odaült Yoora mellé, Jimin helyére nálam végleg betelt a pohár.
- Neked mi a rákért kell elfoglalnod más helyét? Yoora is mondta, hogy az Jimin helye és nem a tied. Ők nem viccből ültek egymás mellé, képzeld. - Vágtam kedves testvérem fejéhez, ami csak eszembe jutott.
- Jaj, Hyun... Igazán nem kéne féltékenykedni, hogy nem melléd ültem. Melletted úgy látom megfelelő ember ül, nincs szükség arra, hogy elküldjem. - Próbál jó pofizni Sugának, akit nem nagyon érdekel, mit gondol róla.
- Tudod mit? Nem érdekel. Csinálj amit akarsz. - Ezekkel a szavakkal ki is viharoztam a teremből. Elindultam a koleszig, ott a szobámba bedobtam a cuccaimat. Elfutottam a padig, ahol Sugával találkoztam legutóbb és ott voltam egészen a tanítás végéig. Tovább is maradtam volna, de Yoora és Suga oda jöttek. Suga leült mellém, a pad másik végébe pedig Yoora tette le a fenekét.
- Miért mentél el? - Kérdezte Yoora.
- Azért mert a testvérem egy idegesítő barom. - Feleltem dühösen és ökölbe szorítottam a kezem.
- Nyugi már, szerintem nem vészes a gyerek. Nekem elsőre szimpatikus. - Mosolyodott el Suga.
- Mert még nem ismered... - Motyogtam az orrom alatt. - Na, én mentem vissza  a koleszba. Sziasztok. - Álltam fel a padtól és elindultam a kolesz felé.
- Elkísérlek! - Futott oda Suga, majd megfogta a kezem. Egészen a szoba ajtóig kísért, ahol elbúcsúztunk. Hamar eltelt a nap, szinte nem csináltam semmit. Yoorával is alig beszéltem pár szót. Másnap reggel elérkezett a "nagy nap". Ugyan is ezen a napon leszek 20 éves. Amint felkeltem Yoora a nyakamba ugrott.
- Boldog Szülinapot! - Kiáltotta, tőle zengett az egész épület.
- Ohh... Köszönöm! - Mosolyogtam rá.
- Ja vettem ajándékot is. - Egy szép ajándéktáskát nyújtott felém, amiben egy csokoládé és valami be volt csomagolva.
- Igazán nem kellett volna. Köszönöm! - Öleltem meg barátnőmet. Az a "becsomagolt valami" egy gyönyörű ruha volt. Egy bőrszínű, elegáns ruha ami nem mellesleg nagyon tetszett. Később Suga és Jimin kopogtattak az ajtónkon. Yoora nyitott ajtót a többieknek, mivel én a fürdőszobában öltözködtem.
- Szia. Jöttünk a szülinaposhoz. - Kiáltott fel Suga, majd benézett a szobába. - De lehet, hogy itt sincs? - Nézett Yoorára.
- De, de itt van. Csak éppen öltözködik. - Vakargatta a fejét, majd behívta a fiúkat. - Bocsi a rendetlenségért, nem vártunk vendégeket. - Nézett a ruhakupacokra az ágyon.
- Na, készen vagyok. Bocsi, hogy ilyen sokáig tartott. - Lépek a fiúk elé.
- Ugyan, semmi baj. Amúgy boldog szülinapot! - Pattant fel Jimin az ágy széléről, és egy ajándék tasakot nyújtott át. Volt benne egy nyaklánc és csoki. Annyi csokim lesz nap végére, hogy csak na.
- Igen! Boldog Szülinapot, Hyun! - Suga is egy aranyos táskát adott. Volt benne egy nagyon édes vers, amit ő írt.
(A vers: 
Üres az ágy, és nem jön az álom, nem szól a zene, hiába várom. 
Üvölt a csend és hallgat az élet, rám tör egy érzés: SZERETLEK TÉGED!)
A vers után fel sem fogtam az utolsó két szót. Továbbá kettő jegy a kedvenc foci csapatom meccsére, méghozzá arany jegyek. Meg persze csokoládé. Valószínűleg ő fog velem jönni a meccsre, mert tőle kaptam. Még soha sem voltam élőben meccsen, szóval már most is nagyon izgatott vagyok. Amint megláttam az ajándékot, Suga nyakába ugrottam. Még jókat beszélgettünk négyesben, több órán keresztül. Tanításra egyikünk sem ment be, mert teljesen kiment a fejünkből. Késő délután Jiminnek el kellett mennie, azt nem mondta, hogy hová, de elment. Jimin távozása után pár perccel,Taehyung is betoppant.
- Kopp-kopp... Boldog Szülinapot! Bocsi, hogy nem szóltam, hogy visszajövök a suliba, csak meglepetés lett volna. - Jött beljebb a szobába. Suga intett, Yoora pedig nem is köszönt neki. Amikor elém lépett, átnyújtott egy gyönyörűen becsomagolt dobozkát.
- Bocsi a tegnapiért. És köszönöm! - Ez egy kicsit furán jött ki, de nem baj, értette, hogy mit akartam mondani. A dobozban a kedvenc csokim volt, és a másik dolog, amit elsőre el sem hittem... Csoportos repülőjegy, 5 személyre. Méghozzá Japánba, a tengerhez.
- Gyerekek, megyünk Japánba! - Kiáltottam fel a szoba közepén.
- Na ne! - Ugrott fel Yoora a helyéről és ő is megnézte a jegyeket. Taehyungnak sajnos el kellett mennie, és Yoorát is magával vitte. Amikor Sugával maradtunk és rápillantottam még egyszer a versre, akkor esett le az, hogy Suga szerelmet vallott nekem. Vörös fejjel álltam a szoba közepén, és kitört belőlem egy kérdés.
- Suga! Te most szerelmet vallasz nekem? - Fordultam el, hogy még véletlenül se lássa meg az arcom színét.
- Igen... - Pirult el. - És most velem jönnél? - Fogta meg a kezem, és elindult az ajtó felé. A lány koleszból kiérve, az iskola felé vettük az irányt. A hátsó ajtón mentünk be.
- Ezt nem szabadna. - Szóltam, de ő mutatta, hogy maradjak csöndben. Ez valószínűleg az éjjeli őr miatt volt, aki éppenséggel a termek felé motoszkált. Mi mentünk fel a lépcsőkön, egészen a tető ajtóig. Az zárva volt, én meg teljesen kétségbe voltam esve. "Mi lesz ha észrevesznek?", "Ezért komolyabb büntetést is kaphatunk."-hoz hasonló gondolatok motoszkáltak a fejemben. Suga megoldotta a helyzetet, kinyitotta az ajtót. Egy hullámcsatot meg valami szerszámot használt az ajtó, úgymond "feltöréséhez". Ezt én is meg akarom tanulni. Kimentünk a tetőre, kéz a kézben. Egészen sötét volt, az ég pedig tele volt csillagokkal. Gyönyörű volt, persze az iskola tető, poros falai néhol elrontották a látványt. Elengedte a kezem, majd leült az épület szélére és lógatta lábait. Én is odaültem mellé. Sokáig meg sem szólaltam, csak az eget fürkésztem. Láttam is egy hullócsillagot, amit nem csak én vettem észre. Suga megtörte a kínos csendet és utána már beszélgettünk. Eléggé zavarban voltam, de őt nem zavarta. Sőt, ki is nevetett, mikor nyelvbotlásom volt. Éjfél tájékában, már vissza akartam menni, nehogy kizárjanak, vagy valami. Szóltam Sugának, erre ő felpattant és segített nekem is felállni. Ismét megfogta a kezemet és észrevétlenül kijöttünk az iskolából. A kollégium előtt elköszöntünk egymástól. Mikor mentem volna be az ajtón, ő visszahúzott és megcsókolt. Ezek után csak ennyit mondott:
- Bocs... - És elment. Akkor most vehetem úgy, hogy együtt vagyunk? Teljesen összezavarodtam.

9. ۞Puszihuszár۞

۞YOORA SZEMSZÖGE۞

Miután meguntam, hogy egyedül vagyok megint a szobánkban fogtam magam és elindultam Jiminhez, hogy megkérdezzem ő volt-e az a személy, aki megpuszilt engem. Mikor éppen az ajtón kifelé vettem volna az irányt az kinyílt. Hyun volt az ajtó mögött és egy fiú, aki mit ne mondjak, nagyon tetszetős volt. Miután Hyun bemutatta nekem, kiderült, hogy Taehyungnak hívják a srácot, aki nem mellesleg Hyun bátyja.
-Yoora, beszélhetnénk?
-Persze. Gyere.
Elhívtam őt a folyosó végére, majd belekezdett a mondandójába.
-Hallod... Lehet, hogy Taehyung puszilt meg téged.
Mondta nekem, majd elnevette magát és folytatta a történetet.
-Ő?
Mutattam a szobánk előtt álló puszihuszárra.
-Ő!
A beszélgetést valószínűleg Taehyung is meghallotta, így odakiabált hozzánk.
-Én?!
-Mindegy... Majd ezt megbeszéljük.
Mondta Hyun, majd visszarohant a bátyjához és bevitte a szobánkba. Érdekes. Nem bántam, hogy ő puszilt meg engem, bár be kell valljam, hogy másra számítottam.
-Hogy érthette, hogy nőcsábász?
Gondolkodtam a kelleténél hangosabban, majd Jimin szólt hozzám.
-Még is ki itt a nőcsábász?
Nézett kérdőien.
-Áh, senki-senki.. Amúgy pont veled akartam beszélni!
-Igen? És miért?
-Mert senki nem mond nekem semmit és tudni akarom, hogy miért történt a tegnapi! És, hogy végül mi lett a büntetésed..
-Ezt ne itt beszéljük meg.. Van egy jó hely, ahová gyakran eljárok. Bent van az erdőben. Menjünk oda.
-Őhm.. Oooké...
Nyeltem egy nagyot, mert enyhén szólva beparáztam ettől az erdő sztoritól. Sose szerettem ilyen helyeken bóklászni.
-Itt vagyunk.
Mondta Jimin, mikor egy szép pusztás részre értünk.
-Wow! Ez gyönyörű! *o*
Néztem tátott szájjal a gyönyörű tájra, majd ismét megkérdeztem, hogy mi is történt.
-Hát.. Ez úgy kezdődött, hogy miután beszéltünk az udvaron én megkerestem Jungkookot, hogy kérdőre vonjam a dolgokról.. Azt mondta nekem, hogy te önszántadból mentél vele és, hogy ez egy randi volt. Utána kaptam egyet a jobb szemem alá.. Aztán a földre tepertem és behúztam neki. Hála égnek ott termett egy zsaru aki szétszedett minket.. Ha nem teszi, akkor lehet, hogy...
-Értem.. Mekkora egy hazug paraszt ez a Jungkook.. Lehet, hogy beszélnem kéne vele..
-NE!
Kiáltott rám Jimin, amitől meg is ijedtem, így leestem arról a kőről, amin éppen ültem.
-Hupsz.. Bocsi! ^^"
Nézett rám Jimin, majd elnevette magát, s kezet nyújtott, hogy felsegítsen a térdig érő fűből, amibe beleestem. Miután még hosszasan elbeszélgettünk vissza indultunk a kolesz felé. Amikor a kapun beléptünk egy ismerős hang ütötte meg a fülemet.
-Áh, Joheun! ^^ (joh-eun = aranyos)
-He?
Fordultam hátra, mikor megláttam Hyun bátyját.
-Te miért vagy még itt? A bejárás már tilos ide idegeneknek!
Szóltam gőgösen az előttem álló Taehyunghoz.

-Én nem vagyok itt idegen! Én még tavaly ide jártam!
Nyújtotta rám nyelvét, mire én furcsán kezdtem el nézni rá és elvörösödtem.
-Te ki is vagy, ha szabad tudnom? És miért hívtad Yoorát Joheunnak?
-Áh, nem is mondtad Yoora, hogy van barátod.
-1. még nem is beszélgettünk, 2. ő nem a barátom, csak egy haver barát.
Mosolyogtam rá, majd Jimin, mintha megsértődött volna elköszönt és elment.
-Ennek meg mi baja van?
Nézett az egyre távolodó Jiminre Taehyung tágra nyílt pupillákkal.
-Nem tudom. Szóval te miért is vagy még itt?
-Mert látni akartam valakit. ^^
-És kit, ha szabad tudni? Szólhatok neki.
-Már láttam.
Mosolyodott el, majd megsimogatta a fejem búbját és elsétált.
*Szöulban ez a fogom magam és lelépek stílus mindenkire jellemző? Nem értem..*
Visszaindultam a kolesz szobába, de előtte elmentem a recepcióra a kulcsomért, és akkor megláttam Hyunt és Sugát. Olyan kíváncsi voltam, hogy mit beszélhettek, de nem mentem oda, csak rájuk köszöntem, mire ők hirtelen távolabb álltak egymástól.
*Nem értem mire ez a nagy hajcihő. Csak oda köszöntem.*
Miután bementem a szobába, egyből a fürdő felé vettem az irányt. Letusoltam, majd feltettem magamra egy arcmaszkot, hogy felfrissítsem a pofikám. Sikeresen el is aludtam a maszkkal az arcomon, így mikor reggel felkeltem és a tükörbe néztem, meg is ijedtem, hogy mi történt az arcommal, de hála égnek semmi. Miután felöltöztem, megvártam még Hyun barátném is elkészül és elindultunk a termek felé. Mikor leültem a helyemre meglepődötten vettem észre, hogy Jimin még nincs itt.
-Te Suga. Jimin miért nem jött még?
-Nem tudom. Lehet, hogy késik.
-Értem. Azért köszi! ^^
Mosolyogtam a mögöttem ülő Sugára. Pár percre rá becsöngettek, de Jimin még sehol nem volt. Az osztályfőnök is megjelent, majd a tábla elé állt.
-Gyerekek! Jimin és Jungkook ezen a héten nem jöhetnek az iskolába, hanem a koleszt és az udvart kell takarítaniuk, nem mellesleg az iskola egész épületét is. De van egy jobb hírem is. Az iskolánk volt tanulója Nam Taehyung mától fogva megint a mi iskolánk diákja lesz. Fogadjátok őt nagy szeretettel!
Ekkor belépett a terembe a puszihuszár egy széles vigyorral arcán.

-NA NE!
Kiáltott fel a mögöttem ülő Hyun az asztalra csapva.
-Miért keseríted meg az életem?!
Folytatta mondandóját keserves hangon Hyun.
-Én is örülök neked, Hugi! ^^
-Hugi?
Nézett Suga Hyunra.
-Majd elmesélem...
Mondta Sugának Hyun, majd Taehyung felém vette az irányt és leült mellém.
-Szia Joheun! Mától én itt ülök! ^^
-De hát ez Jimin helye.
-Eredetileg ez az én helyem! ^^
Most már ketten szenvedtünk Hyunnal a padra dőlve.

8. ۞A puszi feladója۞

۞HYUN SZEMSZÖGE۞

Az ágy szélén ültem és éppen Sugával chateltem.
Én: Na, akkor elmondod, hogy mi volt a pontos ok amiért Jimin bajba keveredett? 
Suga: De csak ha nem mondod el senkinek. Még Yoorának sem. Neki Jimintől kell hallania.
Én: Oké. Ígérem, nem mondom el senkinek.
Suga: Rendben. De nem fogom leírni. Ezt személyesen kell elmondanom.
Én: Hát, legyen. Hol és mikor? 
Suga: Elmegyek érted, akár most is.
Én: Oké, várlak.
Yoora éppen a saját gondolataival volt elfoglalva, szóval nem zavartam meg. Gyorsan átöltöztem és akkor már ott is volt az ajtóban Suga.
- Csak nem randira mentek? - Kérdezte kíváncsian.
- Öhm... Nem. (?) - Böktem ki bizonytalanul.
- De, de randira megyünk. - Megfogta a csuklómat és becsukta az ajtót. Amint kiértünk az épületből egyből rámordultam Sugára.
- Ez nem egy randi! - Rántottam ki csuklómat a tenyeréből.
- Miért? Bánnád ha az lenne? - Nézett rám Suga, boci szemekkel.
- Nem... - Bámultam a földet. - De ez nem egy randi. - Rugdostam cipőmmel a port.
- Hát, jó. Akkor azt majd máskor bepótoljuk. - Kacsintott. - Na, gyere. - Megint megfogta a csuklóm és elhúzta abba az irányba, amerre elindultunk. Elsétáltunk egy szép helyre. Egy pad, ami mellett és mögött fák vannak. Ezek ugyan nem virágoznak, de még zöldellnek rajta a levelek. Leültünk a padra, egymás mellé.
- Na, akkor elmondod, hogy Jimin miért és, hogyan verekedett össze a megszállott sráccal? Ezt Jungkookra értem. - Az egész arcom komolyra váltott, a mosoly is letört róla.
- Hát, a kávéházas eset után Jimin elindult megkeresni Jungkookot, hogy rákérdezzen mi volt ez az egész. Meg is találta őt, sietett vissza a koliba, de Jimin megállította és a falhoz szorította. Megkérdezte, hogy mi volt ez az egész, és azt mondta, hogy Yoora teljes önszántából jött vele, mikor randira hívta. Ekkor Jimin kapott egy jobbost, és a fiú kiszabadult a szorításból. Ezután a földre teperte és nem hitt neki, nem hitte, hogy Yoora magától ment volna. Nem jutott semmire, nem tudott meg semmit amivel ment volna valamire. Elég rendesen szétverték egymást, és azért hangja is volt. Erre az éjjeli őr felfigyelt és visszakísérte őket a koliba, majd jelentette az igazgatónak. - Sóhajtott fel.
- Szóval ez az egész Yoora miatt történt. Értem... Köszönöm, hogy elmondtad. - Még mindig úgy gondolom, hogy ez a csaj tök mázlista. Miatta verekednek össze.
- Valami baj van? - Kérdezte. Mintha belelátna a fejembe.
- Nincs. - Hazudtam. Ekkor megcsörrent a telefonom. - Bocsi... - Kotortam elő a telefonom a zsebemből.
- Haló?
- Szia! Rég beszéltünk. Benézek a koliba, oké? 
- Te itthon vagy? Ide akarsz jönni? Most?! 
- Igen, pár napja érkeztem. Igazából nincs más választási lehetőséged, már itt állok a kapuban. 
- Semmit sem változtál. Még mindig idióta vagy. El ne mozdulj onnan, egy perc és ott vagyok. - Ezzel leraktam a telefont.
- Suga, kérlek ne haragudj, de nekem mennem kell. - Álltam fel a padról.
- Mert ki volt az? - Kérdően nézett rám.
- A testvérem, éppen a kapuban áll. - Ezzel egy puszit adtam meglepett arcára és elfutottam. Egészen a kapuig sprinteltem ahol megláttam Taehyungot.
- Na, hali. - Köszöntem oda. - Hamarabb is szólhattál volna, hogy jössz. Éppen egy fontos beszélgetést zavartál meg. - Összefontam karjaim, s rányújtottam a nyelvem.
- Mégis kivel? Felszedtél valami srácot? - Nevette el magát.
- Nem pont... - Forgattam a szemeimet.
- Amúgy már találkoztam egy szimpi lánnyal. Ott ült azon a padon és megpusziltam. - Mutatott egy pad felé.
- Na ne... Még mindig nőcsábász vagy, bátyus? - Motyogtam.
- Miről beszélsz? Csak egy puszit adtam. Igaz, hogy aludt, de az nem számít. - Vigyorgott. - Na, megmutatod a szobádat? Anno én is megmutattam. - Elindult a lány kolesz felé.
- Hé, hé, hééé! Én megyek elől! - Kiabáltam utána, majd előre futottam. Egészen a szoba ajtóig mentünk amin kedves barátnőm, Yoora igyekezett ki.
- Na akkor ezen essünk túl... Yoora, ő a testvérem Taehyung. Nőcsábászkám, ő meg a szobatársam Yoora. - Nekem csak ilyenkor esett le, amit Yoora mesélt. Basszus... Lehet Taehyung puszilta meg.
- Örülök a találkozásnak. - Nyújtotta kezét a bátyám felé.
- Úgyszintén. - Mondta lazán, és kezet ráztak.
- Yoora, beszélhetnénk? - A szememmel célozgattam, hogy nagyon fontos lenne.
- Persze . Gyere. - Hívott el a folyosó túlsó felére.
- Hallod... Lehet, hogy Taehyung puszilt meg téged. - Ezután elmeséltem az egész történetet amit a bátyám mesélt nekem.
- Ő? - Mutatott újjal a bátyám felé.
- Ő! - Nevettem el magam. A bátyám is észrevette, hogy mi a szitu.
- Én?! - Nézett ránk kérdően.
- Mindegy... Majd ezt megbeszéljük. - Ezzel otthagytam Yoorát a folyosó végén és visszafutottam a bátyámhoz. A szobába hosszas csevegés után szóba jött a szobatársam.
- Amúgy ő volt az a lány. - Köhintett.
- Képzeld, rájöttem... - Összehúzott szemöldökkel néztem rá. Még beszélgettünk róla, de nem részletezem. Miután hazament, Sugától még egyszer elnézést kértem és elmeséltem neki mindent. Este Yoorával is beszélgettem, szegény nem volt túl boldog, hogy Taehyungtól kapott puszit. Mondjuk szerintem jobb mint a megszállott fiú...

7. ۞Álom۞

۞YOORA SZEMSZÖGE۞

Mi volt ez az egész az osztályteremben? A döbbentségtől meg sem tudtam szólalni, csak ültem a helyemen a padot bámulva magam előtt. Miattam verekedtek össze? Ezért haragszik rám most Jimin?
-Jimin.. Mi történt tegnap este?
-Miért nem kérdezed meg a "barátodat", ha már olyan jól elvoltatok tegnap?
-Te meg miről beszélsz? Mondtam már, hogy nincs köztem és közte semmi! És mint már ezt is elmondtam, azért voltam ott vele, mert egy kislányra szállt rá és azt mondta, hogy ha elmegyek vele meginni valamit, akkor békén hagyja a kislányt.
Rosszul esett, hogy így bánik velem, így nem bírtam visszatartani könnyeim, s egy csepp hullott a füzetem borítójára. Amint meglátta Jimin a könnycseppemet megölelt engem. Az óra kellős közepén megölelt!

-HÉ! Már megint a barátnőmre mászol?!
Kiáltott át Jungkook a túloldalról.
-Te figyelj már ide! Rohadtul kezded baszni az agyam!
Szólalt meg a Jimin mögött ülő Suga, majd a hárpia.
-Mit képzelnek maguk, hogy itt zavarják folyamatosan az órámat?! Mind a négyüket várom ma az igazgatónál!
-De asszonyom! Yoorát miért?
Kérdezte meglepődve Hyun a vénasszonyt.
-Akkor maga is jöhet, kedves Hyun kisasszony!
-De...
-Semmi de! Most pedig ha megbocsájtanak, tartanám tovább az órámat!
Ekkor megszólalt a csengő, s mi mind az öten elindultunk az igazgatói iroda felé. Ahogy egyre közeledtünk a szívem egyre hevesebben kezdett verni, így megragadtam a mellettem álló Hyun karját.
-Hyun! Most mi lesz velünk? Kicsapnak? Én nem akarok visszamenni Busanba!
-Dehogy csapnak ki. Maximum kapunk egy figyelmeztetést vagy egy kis megdorgálást. Amúgy nem is tudtam, hogy te Busani vagy. Képzeld, Jimin is onnan való!
Mosolyodott rám Hyun, majd Jimin is rám kapta tekintetét.
-Érdekes..
Mormogtam az orrom alá, bár senki sem hallotta. Az igazgatói iroda ajtajára egy nagy tábla volt ragasztva.
*Célunk a biztonság és béke fent tartása az intézményben!*
-Nah, ez a tábla most pont nekünk lett kitéve. Célozgatnak? Szemetek...
Szólalt meg halkan a mellettünk álló Suga. Mikor beléptünk az ajtón az igazgatónő és az osztályfőnök már ott vártak minket.
*Nekünk annyi... Ennyit a Szöuli álomról..*
Gondoltam magamban, majd az igazgatónő ránk nézett.
-Szóval. Maguk most miért is állnak itt ennyien?
-Azt mi is szeretnénk tudni igazgatónő.
Szólalt meg Hyun mellőlem gúnyosan. Remélem nem pont most fog kinyílni a csipája, mert akkor nekünk szarral meszeltek.
-Ezt meg hogy érti Hyun kedves?
-Úgy értette, hogy őt teljesen ok nélkül hozták ide.
Próbáltam kimenteni a helyzet alól.
-Mi az, hogy ok nélkül?! Hyun kisasszony a bűntársuk!
-Már bocsánat, de maga miről is beszél? Ez egy szimpla összeröffenés volt Jungkook és köztem! Hyun annyit kérdezett magától, hogy miért kell itt lennie Yoorának, mert ő sem tett semmit. Suga meg aztán végképpen nem tett semmit.
-Ez igaz osztályfőnöknő?
Nézett az igazgatónő döbbenten az osztályfőnökünkre.
-Egyáltalán nem! Vagy is.. Nem teljesen.. Suga közbeszólt az órámon..
-Ahj.. Gyerekek mennyetek nyugodtan. Egyedül Jungkook és Jimin maradjon itt.
-Értettük asszonyom. Viszlát asszonyom.
Miután elhagytuk a lehangoló szobát, amit soha többé nem akarok meglátni még egyszer az ebédlőbe vettük az irányt.
-Vajon most mi lesz Jiminnel?
Néztem rá Sugára válaszokat várva.
-Én sem tudom.. De ahogy az igazgatónőt ismerem biztos, hogy nem kap nagy büntetést. Főleg egy ilyen ok miatt, mint ami miatt történt..
-Mert miért is történt?
Néztünk Sugára Hyunnal.
-Hát.. Ezt lehet, hogy neked Yoora nem tőlem kéne hallanod.
-De nekem elmondhatod!
Nézett izgatottan Hyun Yoongira.
-Majd elmondom később.. De most együnk, mert éhen halok!
*Na szép.. Miért én vagyok az, akinek nem mondanak semmit?*
Miután én már elfogyasztottam az ebédemet a többiek még ettek, így én ott hagytam őket, s kimentem az épület melletti fás részre. Leültem egy padra, amin rögtön el is nyomott az álom, így el is aludtam. Nem sokkal később arra keltem, mintha valaki adott volna egy puszit a számra. Fura érzés volt, de mikor kinyitottam szemeimet senki nem volt ott. Biztosan álmodtam. Visszaindultam volna az iskolába, de ekkor megszólalt az iskola csengője, ami azt jelezte, hogy vége a mai tanításnak.
*Mennyit aludhattam?*
Ahogy a kolesz felé lépkedtem összefutottam Hyunnal, aki furcsán nézett rám, mikor oda mentem hozzá.
-Szia Hyun! Lemaradtam valamiről? Miért nézel így rám?
-Szia.. Hát igazából semmiről csak egy tesióráról..
-Értem.. De képzeld! Elaludtam azon a padon (mutattam a padra) és arra ébredtem fel, mintha valaki adott volna egy puszit a számra! Nagyon érdekes.. De mikor kinyitottam a szemem nem volt ott senki. Biztosan álmodtam!
Mosolyogtam rá.
-Értem.. Felettébb érdekes..
Ezzel fogta magát és otthagyott. Valamit tudna, amit én nem? Nem sokkal később én is a szobába értem, ahol Hyun éppen a telefonját nyomkodta.
-Hyun. Miért rohantál el? Mondtam volna valami rosszat?
-Nem, dehogy is! Csak eszembe jutott, hogy anyának még nem küldtem üzenetet mióta itt vagyok.
Mosolygott rám.
-Értem.. De te gondolom nem tudsz semmit arról, amit mondtam, igaz?
-Én nem tudom, hogy mi lehetett az. Vagy ki..
-Fura vagy.. De hiszek neked..
(Biztos vagyok benne, hogy titkol valamit előlem! Csak azt nem tudom még, hogy mit! Mindenki olyan furán viselkedik velem. És ez a Jungkook is folyamatosan hazudozik. Lehet, hogy az lenne a legjobb, ha nem hoznék bajt a barátaimra és hazamennék Busanba..)

6. ۞Fiúk...۞

۞HYUN SZEMSZÖGE۞

A megbeszélés után, miszerint a kávéházba megyünk, én is a kolesz szobába mentem vissza, akár csak Yoora. Ő azt hiszem házit írt, de nemigen figyeltünk egymásra. Én elkezdtem készülődni, megcsináltam a hajam, picit sminkeltem és átöltöztem. Próbáltam olyan ruhát választani ami nem túl csicsás, de alkalomhoz illő. Mire kiléptem a fürdőszobából, szobatársam sehol sem volt. Nem az én dolgom, hogy hová megy és mit csinál, de azért szólhatott volna. 10 perccel a megbeszélt időpont előtt Suga és Jimin kopogtattak az ajtón.
- Jöttünk értetek. - Mosolygott rám Suga.
- Hát, csak értem... - Javítom ki, és oldalra húzogattam a számat.
- Hogy-hogy? Yoora nincs itt? - Meglepett arccal néz rám Jimin, majd beljebb lép a szobába, s szétnéz.
- Nincs. Mire elkészültem elment valahová. Lehet csak hamarabb indult el. Elvégre nem szóltatok, hogy eljöttök értünk. - Lökdöstem ki a helységből Jimint. Bezártam az ajtót, és elindultunk a "recepcióra". Ami igazából nem az, de én így hívom azt a helyet ahol le kell adni a kulcsot. A hölgy átvette az ajtókulcsot, s végigmért engem, majd a fiúkra pillantott. A srácokra nézve, elkezdte rázni a fejét.
- Ne tessék rosszra gondolni. Mi csak elmegyünk beszélgetni. - Feleli Jimin, mikor leesett neki, hogy mi a szitu.
- Mind ezt mondja. - Vágja rá a nő, majd elmosolyodik. Nagyra tágult pupillákkal néztem a fiúkra, és elindultam. Kint ismét feléjük fordultam.
- Ez gáz volt. Nagyon gáz. - Jelentem ki, és a kezemet a fejemhez vágom. Út közben rengeteget beszélgettünk, mindenről. Kiderült, hogy tök jó fejek. Remélem ezt ők is így gondolják rólam. Amint megpillantottam a kávéházat, befejeztem mondandóm. Ahogyan illik, Suga ajtót nyitott nekem. Egyből megpillantottam Yoorát és Jungkookot.
- Basszus... - Suttogtam, s az ajkaimba harapok. Yoora készült volna elmenni, de ekkor Jungkook visszarántotta. Megfordult a fejembe, hogy közbelépek, de velem van két fiú. Jimin már ment is oda, és úgymond "megmentette" a barátnőmet. A kávéházban is sokat beszélgettünk, egészen késő lett, mire észbe kaptunk. Elindultunk a kolesz felé. Az ég teli volt csillagokkal, s estére elég hidegre fordult a levegő. A hazafelé úton elég sötét volt, csak az utcai lámpák világítottak. Mikor "hazaértünk", mondta Suga, hogy menjünk előre, mert Jimin még beszélni szeretne négyszemközt Yoorával. Egészen a szobáig kísért, ahol elbúcsúztunk.
- Köszönöm ezt a csodás délutánt, neked és Jiminnek. Most már tudom, hogy milyen jó fej padtársam van. - Nevettem el magam.
- Ugyan... Hát elég kár, hogy erre csak most jöttél rá. Én nem véletlen ültem melléd, remélem tudod. - Derűs arccal nézett rám Suga. Egyenesen a szemembe, amitől én zavarba jövök. Hirtelen nem tudok mit szólni. Megint megtörténik, el sem hiszem...
- Na, én megyek. Jó éjt! Holnap találkozunk! - Nyom egy puszit az arcomra és int egyet. Megállt bennem az ütő. Még egy ideig az ajtó előtt vártam, mert nem tudtam felfogni a helyzetet. Mire beértem a szobába már Yoora is ott állt mögöttem. Rávigyorogtam, és az ágyamra dőltem. Elsőnek Yoora ment zuhanyozni, mert legutóbb másfél órát kellett rám várnia. Reggel, mire felkeltem, barátnőm a fürdőszobában tevékenykedett. Én is mentem elkészülni, majd az iskola épületébe siettem. Ő megelőzött, szóval a mai nap nem tudtunk együtt menni. Mikor beléptem a terembe, már az egész osztály bent volt. Jimin arca be volt verve. Rá sem kérdeztem, hogy mi történt, csak elmentem mellette. Sugának mutogattam a kezemmel, hogy tolja beljebb a székét, mert nem férek be. De ő megvonta a vállát. Direkt csinálta, hogy húzza az agyam.
- Suga, kérlek engedj be a helyemre. - Néztem rá gúnyosan.
- Egy pusziért cserébe. - Vigyorgott rám.
- És az mindegy kinek adom? - Nevettem el magam. Persze csak hülyéskedtem. Ekkor az osztályfőnök lépett be a terembe.
- Gyerünk Suga... Engedj be. - Kezdtem idegesen lökdösni. Majd egy puszit nyomtam a pofijára. Gyorsan leültem és kipakoltam a cuccaimat. A hárpia megszólalt.
- Nos... Jimin és Jungkook meséljenek. Mi történt tegnap este? - Csípőre tett kézzel, s össze húzott szemöldökkel nézett a fiúkra.
- Az történt, hogy összeverekedtem ezzel a... - Kezdte a mondatot Jimin, majd elharapta a végét.
- Ezzel a nyomorékkal. - Mormogta Suga.
- Magának senki sem osztott lapot! Kérem ne szóljon bele! - Lépett Suga elé az osztályfőnök.
- Elnézést, hogy élek... - Forgatta a szemét, s fejét a padra hajtotta.
- Jungkook, Jimin. Mi volt a verekedés oka? - Lépkedett vissza a tanári asztalhoz.
- Ez eléggé személyes ügy. - Bökte ki Jimin.
- Annyi a baja, hogy a barátnőmmel volt randim a kávéházba és ő is szereti. - Húzta a száját Jungkook.
- Ez a srác elég megszállott. - Suttogtam Sugának.
- Megszállott? Szerintem el kéne zárni valami intézetbe. A gyerek nem normális. - Közölte véleményét.
- A padtársi csevegéseket abba lehet hagyni. - Szólalt meg a satrafa.
- Annyi a bajom, hogy NEM a te barátnőd, és mégis rá vagy szállva! - Csapott az asztalra Jimin.
- Jól van. Elég volt. Ezt majd nyolc szemközt megbeszéljük. (Az igazgató, osztályfőnök és ők ketten.) - Zárta le a témát az osztályfőnökünk. Ez után a szokásos magyar óráját tartotta. Ami nagyon unalmasan zajlott.

5. ۞Zsarnok۞

۞YOORA SZEMSZÖGE۞

Mikor Suga belépett az ajtón, már egyből leesett, hogy cselekednem kell. Mikor megkérdezte Hyuntól Suga, hogy foglalt-e a mellette lévő hely, egyből láttam Hyunon, hogy erre a kérdésre nélkülem nem tud majd válaszolni, így megtettem én. Ahogy szemem sarkából elnéztem a fiatalokat, egyből láttam azokat a bizonyos szikrákat. Aztán már nem tudtam másra figyelni, csak arra, hogy az a Jungkook gyerek nem fog sokáig nyugton maradni. Egy kis balhé után láttam, hogy az emberek hogyan néztek Jungkookra és Hyunra. Suga szerencsére felfogta, hogy mi a helyzet, de mint láttam Jungkook nem. És ha Hyunra nem lehet rámászni, akkor kire is mászott volna, ha nem rám. Az óra végén Jungkook lépett mellém, majd a padra támaszkodva egy mosollyal az arcán rám nézett.
-Na mehetünk cica?
-Te miről is beszélsz?
Néztem rá érthetetlenül.
-Hát tudod. Azt mondtad, hogy ma ráérsz és azt is, hogy elmegyünk meginni valamit.
-Ezt mondtam volna?
-Nem, nem mondtál ilyet!
Szólt közbe Jimin.
-Nem mondtál ilyet, mert ma strandra akartunk menni Hyunnal és Sugával. Mi négyen.
-Pontosan!
Helyeselt rá Suga, majd Jungkook vállat vonva ment tovább.
-Köszi, hogy kimentettetek! ^^
-Igazán semmiség, de tényleg elmehetnénk strandolni!
-10 fokban?
Szólaltunk meg egyszerre Hyunnal.
-Akkor menjünk el kávézni.
Javasolta Suga, majd mindenki rábólintott és megbeszéltük, hogy mit, mikor és hogyan, majd ment mindenki a dolgára. Én egyből vissza indultam a szobámba, hogy megírhassam a házimat és ne legyen vele mára gondom. Miután ezt megtettem még volt egy órám, hogy a megbeszélt helyre menjek, így elmentem sétálni. Ez idáig szép és jó volt, de amikor a parkba értem megpillantottam Jungkookot, akihez szépen fogalmazva semmi kedvem nem volt, de mit tehettem volna, mikor megláttam, hogy egy kislányt szemelt ki magának. Biztos vagyok benne, hogy nálam vagy négy évvel fiatalabb volt, így fogtam magam és oda mentem.

-Jungkook! Mit csinálsz?
-Áh Yoora! Semmit sem. Éppen rád várok.
-Aham, ja. Akkor most hagyd szépen békén a kislányt és keress magadnak más szórakozást!
-Ehjnye.. Miért vagy ilyen az Oppáddal?
-Inkább te miért vagy ilyen pofátlan..
-Hát figyelj. Békén hagyom a lányt, ha eljössz velem kávézni.
Ekkor eszembe jutott, hogy mi úgy is kávézni megyünk a többiekkel, szóval ha oda mennénk mi is, akkor megúsznék valamit, amiről nem tudok még.
-Jó.. De én választok helyet!
-Oké! Mehetünk?
Mosolyodott el, én pedig bólintottam egyet. A kávézóba érve leültünk egy jól látható helyre, hogy Hyunék egyből észre tudjanak venni, ha megjönnek.
-Te Yoora.
-Hm?
-Miért vagy ilyen gonosz velem?
-Miért vagy ilyen pofátlan velem?
-Szóval a csípős szavaiddal büntetsz engem.
-Úgy veszed fel a szavaimat, ahogy gondolod! És mire volt jó ez a mai incidensed is Hyunnal?!
-Áh, szóval így hívják azt a csajt.
-MÉG A NEVÉT SEM TUDOD?!
Mordultam rá fennhangon.

-Miért kéne? Hiszen nem tervezek vele hosszú távra.
-Mekkora egy paraszt vagy! Előre szólok, hogy az én Hyun barátném nem olyan könnyen kapható, te pedig már elvágtad magadat nála!
Vágtam magam a szék háttámlájához.
-Talán féltékeny vagy?
-MIRE LENNÉK AZ?! Talán a hazugságaidra vagy az agyszüleményeidre?
-Ahj Yoora.. Olyan gonosz vagy velem... Inkább fizetek neked.
-Nem kell! Majd én fizetem magamnak.
-Ragaszkodom hozzá, hogy én fizessek!
-Nem akarok neked tartozni! Szóval hagyd!
Oda nyomtam a pincér kezébe a pénzt, majd miután megittam az italt elindultam volna az ajtó felé, amin éppen barátaim léptek be.
-Hé! Azt hittem, hogy ennek lesz még folytatása!
-Hinni a templomban kell, de ez itt egy kávézó és nekem dolgom van így ha megbocsájtasz én mennék. Szia.
Indultam volna el a többiek felé, de ekkor Jungkook a karomon ragadott és magára rántott, így belepottyantam az ölébe.
-Hé! Most azonnal engedj el, ha jót akarsz magadnak!
-Ugyan már. Még is ki látna minket?
-Mi!?
Szólalt meg mellőlem Jimin, majd megfogta a karom és kirántott Jungkook "karmaiból", s el is indultunk egy másik asztalhoz. Mi lett volna velem, ha nem jönnek Hyunék én nem is tudom. Ki tudja, hogy mit csinált volna velem ez a perverz! Miután megittuk a kávénkat és jókat elbeszélgettünk egészen ránk esteledett, így elindultunk vissza a koleszba, majd mikor oda értünk Hyun és Suga előre mentek, mert Jimin beszélni akart velem.
-Mond.
Mondtam lazára véve a dolgot.
-Mi van közted meg e között a Jungkook között?
-Az ég világon semmi. De miért kérded ezt?
-Akkor miért voltál ma vele a kávézóban?
-Mert ha nem tettem volna, akkor más járt volna pórul ezt pedig nem engedhettem meg.
-Értem.. Na menjünk, mert holnap hosszú napunk lesz. Jó éjt.
Intett egyet, majd elindult az utca felé.

*Vajon miért megy arra? Hiszen a kolesz nem is arra van.*
Miután bementem a szobába, ahol élünk láttam Hyunon, hogy nagyon boldog. Megkérdeztem volna, hogy miért van ez, de mivel nem tartozik rám, s nem is vagyunk még olyan jóban, hogy a személyes dolgairól kérdezzem, így nem is tettem ezt. Lezuhanyoztam, majd lefeküdtem aludni. Másnap reggel korábban indultam el a terem felé, de ekkor megcsapta a fülem az igazgató hangja.
-Mit képzelnek maguk, hogy ilyen csúnyán összeverekednek a MI iskolánk előtt?! Azt akarják, hogy az iskola lerontsa a hírnevét a MAGUK hibájából?!
-Sajnáljuk igazgatónő..
-Most menyjenek! De ha még egyszer előfordul, akkor Jungkook magát vissza küldjük az Államokba Jimin magát pedig eltanácsoljuk!
-Értettük asszonyom. Viszlát asszonyom.
Gyorsan befutottam a terembe, hogy észre ne vegyenek engem a fiúk, majd miután leültem a helyemre megláttam Jimin és Jungkook arcát.
-Úr isten Jimin! Veled meg mi történt?!
Kérdeztem tőle féltően miután leült mellém.
-Elestem..
-Így?!
-Igen.. Meg amúgy is.. Mi közöd hozzá..
-Most meg miért vagy ilyen?
Néztem rá megszeppenve mogorvaságán, majd Suga lépett be az ajtón, s miután ő is megkérdezte, hogy mi történt Jimin arcával Jimin csak ennyit mondott.
-Majd elmesélem..
Hát köszönöm szépen a bizalmat.