13. ۞Nőcsábász۞

۞YOORA SZEMSZÖGE۞

Még a limuzinban mondta nekem Hyun, hogy ne hagyjam magam elcsábítani Taehyungnak, mert ő jobban ismeri őt és a többi. De ezt még is hogy tehetném meg, ha beleszerettem? Lehet, hogy tényleg hagynom kéne, hiszen ahogy Jimin reagált Jungkookra is, pedig ő egy perverz, hazug ember és nem is voltam vele együtt, akkor el sem akarom képzelni, hogy mi lenne, ha esetleg Taehyungot bántaná. Miután a szállásra értünk közölték velünk, hogy két szoba egy fiú és egy lányra lett kikérve.
*De hát két lány van... Én és Hyun.. Miért sejtek rosszat?*
-Na szóval. A tények a következők.
Kezdett bele Tae.
-Én Yoorával leszek egy szobába Hyun, te meg Sugával. A többiek úgy lesznek, ahogy akarnak.
-MI VAN?! DE MIÉRT KELL VELED LENNEM EGY SZOBÁBAN?! ÉN NEM AKAROK!
Kezdtem bele a tiltakozásba, ami haszontalannak nyilvánult, hiszen Tae csak mosolygott és elindult a szobák felé.
-Na szép.. Ha már az ÉN szülinapi ajándékom, legalább szabad akaratot is adhatott volna mellé.. Utálom, ha ilyen.
Bosszankodott mellettem Hyun, majd ő is elindult a szobák felé.
-Figyelj Yoora.
Szólalt meg Hoseok.
-Szerintem.. Vigyázz Taehyunggal. Ha kiszemelt magának téged, akkor nagyon óvakodj tőle és maradj is távol!
-Köszönöm a figyelmeztetést, de ezt a távolság tartás dolgot már nem úszom meg.. De miért mondja azt mindenki, hogy óvakodjak tőle?
-Mert ismerjük..
Szólalt fel Namjoon is, majd mind elindultunk a szobák felé. Mikor beértem a szobába, Tae már teljesen berendezkedett. Elég későre járt már, így kimentem a szobánk teraszára, hogy csodálhassam a város éjszakai fényeit. Nem sokkal később Taeyhung is kijött, majd beszélgetni kezdtünk.

-Yoora. Remélem nem bánod, hogy így lettek felosztva a szobák.
-Nem tudom, hogy bánnom kéne-e..
Feleltem enyhén flegma stílust öltve.
-Ezt hogy érted?
-Mindenki azt mondja, hogy óvakodnom kéne tőled, de azt már nem mondják el, hogy miért.. És ez aggaszt. Valamiért jónak látom azt, hogy maradjak tőled távol, mert még nem ismerlek téged, de valahol meg.. Na mind egy. Én mentem aludni. Jó éjt.
Ezzel fogtam és becsuktam a teraszra nyíló ajtót magára hagyva Taet. Kicsivel később hallottam, hogy bejön Taehyung is a szobába. Hamar elcsendesedett. Biztos elaludt, de én is így tettem. Reggel, mikor felkeltem Tae már nem volt a szobában, csak egy üzenet egy cetlin.
§Jó reggelt Yoora! Ha felkeltél ne lepődj meg, hogy nem vagyok ott. Egy kis időre elmegyek, de ne aggódj értem!§
*Ch.. Miért aggódnék? Nőcsábász..*
Miután nagy nehezen kikászálódtam az ágyam puha, meleg bugyraiból a fürdőszoba felé vettem az irányt, s miután elkészültem visszamentem a szobába, hogy rendet tegyek a térfelemen. Kopogást hallottam, majd kinyílt az ajtó. Hyun volt az.
-Jó reggelt Yoora! Nincs itt véletlenül Suga?
Nézett rám kíváncsian.
-Neked is. Nincsen. Miért? Eltűnt?
-Hát, valami olyasmi.. Egy cetlit találtam magam mellett, mikor felkeltem azzal a felirattal, hogy "Ne ijedj meg, ha nem leszek itt. El kell intéznem valamit." Azt hittem, hogy biztos Taeval akarja megbeszélni a dolgokat..
Hyun beljebb jött szobámba, majd leült az ágyam szélére én pedig mellé.
-Hát.. Nem tudom, hogy hol lehetnek, mert Tae is elment valahová, ő is csak egy cetlit hagyott maga után. De mit kellett volna megbeszélniük?
Néztem rá kérdően.
-Hát tudod... Úgy néz ki, hogy összejöttünk Sugával és mivel Taehyung a bátyám, így gondoltam megbeszélik.
Pirult el mondatában a mellettem ülő barátném.
-DE JÓ! GRATULÁLOOK!!!!! >o<

Kezdtem el mellette ordibálni kimondhatatlanul boldogan.
-Hé, hé, hé! Halkabban! Még a végén meghall minket valaki!
-Oh.. Bocsánat, kicsit elszálltam magamtól.. ^^"
Kezdtem bele a mentegetőzésbe, majd elindultunk a szálloda étkezője felé, hogy hátha ott van e a többi férfi. Hát ők sem voltak sehol.
-Na most mihez kezdjünk?
Néztem Hyunra.
-Nem tudom. Lépjünk le?
-Még is hová mennénk? Én még életemben nem voltam itt. Azt sem tudom, hogy a szállodában hogyan nem tévedtem még el.
Nevettük el magunkat.
-Itt van nem messze a tengerpart! Láttam a limuzinból. Kicsit tudok is japánul, így mi lenne, ha elmennénk oda? Maximum majd kérünk segítséget a járókelőktől, ha eltévednénk.
-Hát, jól van Hyun.. De akkor vegyük fel a fürdőruhánkat, mert ha már oda megyünk én úszni is akarok. Bár nem mintha tudnék..
Egyre kínosabban érzem magam, ahogy felfedezem a hiányosságaimat. Miután felvettük a fürdőruháinkat el is indultunk a tenger felé. Na már most, hogy hogyan találtunk oda, az érdekes.
§-Te Hyun, figyelj már! Biztos, hogy erre van a tenger?
-Miért ne lenne erre?
-Mert határozottan tudom, hogy a limó a másik irányból jött.
-Erre rövidebb.. De ha te jobban tudod, hogy merre van, akkor vezess te.
Vágta a fejemhez Hyun sértődötten.
-Én nem abban nem bízom, hogy rossz irányba mennénk, csak nem arról jöttünk. Sajnálom, ha ezzel megbántottalak, vagy valami..
-Mind egy. Akkor mennyünk amarra.
Kis séta után (ami kb. fél órának számít) még mindig nem találtuk a tengerpartot.
-Figyelj Hyun. Megkérdezzek valakit, hogy meg-e mondaná, hogy merre van a part?
-Hogyan kérdeznéd meg, ha nem is tudsz Japánul?
-Ki mondta, hogy nem tudok?
-Hát nem mondtad, hogy tudnál.
-Nem kérdezted. Már hét éves korom óta folyékonyan beszélem a Japán nyelvet.
Mikor ezt Hyun megtudta enyhén sokkoltan nézett rám.
-Akkor khm.. Kérdezz meg valakit, hogy tudna-e segíteni.
-Oké.
Mosolyodtam rá, majd megállítottam egy kedvesnek tűnő fiatalembert.
-Bocsánat! Meg tudnád nekünk mondani, hogy merre találjuk a tengerpartot?
-Szia. Persze. Itt lementek még hat utcát utána befordultok balra és miután elérkeztek a Sakura fákig ott lefordultok jobbra és onnan már látni a tengert.
Érdekes útba igazítás, de ha hiszitek, ha nem én megértettem.
-Oh, köszönjük! Viszlát!§
Szóval így történt az, hogy eljutottunk a tengerhez. Már egy jó ideje, hogy a vízben lehettünk, majd visszamentem az öltözőkhöz, hogy megnézzem telefonomon az időt, mikor egyszer csak egy üzenetet kaptam. Jimintől volt.
§Szia. Hol vagytok? Titeket keresünk mindenhol. Jól vagytok? Vagy valami baj van?!§
*Omg.. Ebből baj lesz..*
-HYUN!
Kiabáltam ki neki, majd odajött hozzám.
-Mi az?
-Jimintől kaptam egy üzenetet...
-És?
-Ez állt benne..
Mutattam oda neki telefonom képernyőjét, majd egymásra néztünk.
-Basszus!
Szólaltunk meg egyszerre, majd gyorsan összeszedtük magunkat és már rohantunk is vissza a szállásra. Még jó, hogy csináltam a telefonom GPS-ére egy útmutatót a szállodáig, így gyorsan vissza is értünk. A szálloda ajtaján belépve megpillantottuk a hét fiút, akik idegesen nyomkodták telefonjaikat.
-Öhm.. Hali! ^^"
Szólaltam meg kínosan érezve magam.
-LÁNYOK!
Rohantak oda a fiúk, majd Suga és Tae Hyun nyakába ugrottak, hozzám pedig Jimin és Jungkook talált el, majd miután kiölelgette Tae Hyunból a lelket hozzám is odajött.
-Miért nem szóltatok, hogy elmentek? Mi meg itt keresünk titeket már órák óta! Azt hittük, hogy valami bajotok esett!
Szidtak minket a fiúk fennhangon, mintha miattunk akarna kitörni a harmadik világháború.
-Ugyan már.. Semmi bajunk nem lett nem? És miért is kéne értesíteni bármelyikőtöket is?
Kezdtem bele ebbe a mondatomba egy kicsit flegmán, majd felmentem a szobába.
*Nem értem, hogy miért kell ezt ekkora dobra verni. Csak elmentünk pár órácskára..*
Éppen elkezdtem volna öltözködni, mert nagyon melegem volt abban a ruhámban, ami rajtam volt, s mikor már egy szál melltartóba és bugyiba álltam az ágynál, mert miért is ne hagytam volna kint a ruháimat a szobában, ha már a fürdőben öltözök, kinyílt az ajtó és belépett rajta Taehyung.
-ÚR ISTEN! MENJÉL MÁR KI!
Sikítottam el magam, majd berohantam a fürdőszobába a ruháim nélkül.
*Basszus már! Hogy lehetek ekkora gyökér?!*
-Szerinted még nem láttam lányt ilyen hiányos öltözetben?

Nevette el magát az ajtó előtt álló Taehyung.
-Engem annyira nem érdekel, hogy te kit hogy láttál! Engem akkor sem kell így látnod!
Szóltam vissza neki mérgesen.
-És mi lesz a strandon? Ott is el fogsz szaladni előlem, hogy ne lássalak?
-Az teljesen más! Az nem fehérnemű! Most pedig.. Beadnád a ruháimat?
Nyitottam ki résnyire az ajtót, hogy beférjenek a ruháim, majd Tae beadta a ruháimat. Hallottam, hogy kinyílik a szobánk bejárati ajtaja, amin ekkor Jimin lépett be.
-Szia Tae! Nincs itt véletlenül Yoora? Beszélnem kéne vele.
-Nincs!
Felelte Taehyung, de mivel ezt én hallottam egyből ki is akartam szólni, hogy de, de itt vagyok, de ekkor bezárta a fürdő ajtaját és bekapcsolta full hangerőn a zenét, hogy véletlenül se halhassa meg Jimin, hogy kiabálok neki. Miután Jimin elment kinyitotta Tae az ajtót.
-Ez meg mi a fenére volt jó?!
Mordultam rá az előttem álló nőcsábászra.
-Már mint mi? Az, hogy megmentettelek Jimintől és egy kínos beszélgetéstől vele?
Nézett rám egy sunyi mosollyal az arcára ragasztva.
-Ahj! Igaza volt Hyunnak! Tényleg bosszantó vagy! Saját szobát akarok! Nem akarok veled egy levegőt szívni!
Ezzel fogtam magam, felkaptam a táskám és kiviharoztam a szobából magamra csapva az ajtót. Meg sem álltam a szálloda udvaráig, ahol leültem egy kis körasztalhoz. Nem sokra rá mellém ült Namjoon is.
-Yoora. Mi volt ez a nagy kiabálás az előbb? Tőled zengett a szálloda.
-Ja, hogy az.. Az a paraszt! Az a nőcsábász! Ő tehet az egészről..
-Most Taehyungra gondolsz? Mit csinált már megint az az őrült?
-Éppen öltöztem, de kint hagytam a ruháimat, így kimentem értük, mikor belépett én meg sikítottam egyet, mert egy szál fehérneműben voltam és beszaladtam a fürdőbe. Ez még nem is lett volna akkora baj, ha utána nem zár be oda!
-Hogy mit csinált?
Nevette el magát Namjoon.
-Nem vicces! Jimin keresett engem, erre azt mondta, hogy nem vagyok ott és amikor szólni akartam Jiminnek, hogy de, de itt vagyok akkor bekapcsolta a zenét full hangerőn, hogy véletlenül se hallja, hogy szólok neki. Nem akarok vele egy szobában lenni! Elegem van belőle. És amúgy is. Mit képzel magáról?! Azt akarja, hogy minden lépésemről beszámoljak neki. De istenem, ki ő? Az apám?!
Kicsit kikeltem magamból, amit szemmel láthatólag Namjoon nagyon is viccesnek talált egészen addig, amíg meg nem látta Taet az ajtóban.

-Hé, Yoora! Szerintem ezt be kéne fejezned..
-Miért? Olyan jó, hogy ezt kimondhatom! Én meg még azt hittem, hogy ő egy kulturált férfi, akinek jó a modora és kedves! Még majdnem belé is szerettem! Erre kiderül, hogy ő is olyan mint a többi, mint Jungkook! Egy perverz paraszt!
-Yoora...
Ekkor már teljesen mindegy volt, hogy próbált figyelmeztetni engem Namjoon, mert meghallottam, ahogy köhintett egyet Tae mögöttem.
*Basszus.. ToT*
-Szóval ezt gondolod rólam? Hogy egy paraszt vagyok, akinek nincsenek érzései?
-Igen... Ezt!
-Ha nem lettek volna érzéseim, szerinted elhozlak ide csak azért, hogy megismerhesselek?! KOMOLYAN GONDOLOD?!
Emelte fel rám a hangját, amitől én meg is ijedtem, majd Seok Jin rohant oda hozzánk és Hoseok.
-Haver! Nyugodj már le! Még is mit csinálsz?!
-Tudod mit Yoora? Segítek neked, hogy ne kelljen elviselned a paraszt képemet. Holnap indul egy járat vissza Szöulba. Meny el!
-HOGY MI?!
Az időzítése a többieknek nem tudom, hogy hogyan lehet ennyire jó, de hirtelen mindenki ott termett.
-Rendben! Elmegyek.
Feleltem, majd elindultam a szobánk felé, hogy összeszedhessem a cuccaimat. A liftbe szállva még hallottam, ahogyan a többiek ordibálnak és szidják Taehyungot, hogy "Most ezt miért kellett?!". Ahogy hallottam Hyun is nagyon kiakadt, de én már úgy voltam vele idegemben, hogy nem érdekel semmi. Fogom a cuccaimat és holnap a legelső Szöuli járattal hazamegyek, vissza a koleszba.