13. ۞Nőcsábász۞

۞YOORA SZEMSZÖGE۞

Még a limuzinban mondta nekem Hyun, hogy ne hagyjam magam elcsábítani Taehyungnak, mert ő jobban ismeri őt és a többi. De ezt még is hogy tehetném meg, ha beleszerettem? Lehet, hogy tényleg hagynom kéne, hiszen ahogy Jimin reagált Jungkookra is, pedig ő egy perverz, hazug ember és nem is voltam vele együtt, akkor el sem akarom képzelni, hogy mi lenne, ha esetleg Taehyungot bántaná. Miután a szállásra értünk közölték velünk, hogy két szoba egy fiú és egy lányra lett kikérve.
*De hát két lány van... Én és Hyun.. Miért sejtek rosszat?*
-Na szóval. A tények a következők.
Kezdett bele Tae.
-Én Yoorával leszek egy szobába Hyun, te meg Sugával. A többiek úgy lesznek, ahogy akarnak.
-MI VAN?! DE MIÉRT KELL VELED LENNEM EGY SZOBÁBAN?! ÉN NEM AKAROK!
Kezdtem bele a tiltakozásba, ami haszontalannak nyilvánult, hiszen Tae csak mosolygott és elindult a szobák felé.
-Na szép.. Ha már az ÉN szülinapi ajándékom, legalább szabad akaratot is adhatott volna mellé.. Utálom, ha ilyen.
Bosszankodott mellettem Hyun, majd ő is elindult a szobák felé.
-Figyelj Yoora.
Szólalt meg Hoseok.
-Szerintem.. Vigyázz Taehyunggal. Ha kiszemelt magának téged, akkor nagyon óvakodj tőle és maradj is távol!
-Köszönöm a figyelmeztetést, de ezt a távolság tartás dolgot már nem úszom meg.. De miért mondja azt mindenki, hogy óvakodjak tőle?
-Mert ismerjük..
Szólalt fel Namjoon is, majd mind elindultunk a szobák felé. Mikor beértem a szobába, Tae már teljesen berendezkedett. Elég későre járt már, így kimentem a szobánk teraszára, hogy csodálhassam a város éjszakai fényeit. Nem sokkal később Taeyhung is kijött, majd beszélgetni kezdtünk.

-Yoora. Remélem nem bánod, hogy így lettek felosztva a szobák.
-Nem tudom, hogy bánnom kéne-e..
Feleltem enyhén flegma stílust öltve.
-Ezt hogy érted?
-Mindenki azt mondja, hogy óvakodnom kéne tőled, de azt már nem mondják el, hogy miért.. És ez aggaszt. Valamiért jónak látom azt, hogy maradjak tőled távol, mert még nem ismerlek téged, de valahol meg.. Na mind egy. Én mentem aludni. Jó éjt.
Ezzel fogtam és becsuktam a teraszra nyíló ajtót magára hagyva Taet. Kicsivel később hallottam, hogy bejön Taehyung is a szobába. Hamar elcsendesedett. Biztos elaludt, de én is így tettem. Reggel, mikor felkeltem Tae már nem volt a szobában, csak egy üzenet egy cetlin.
§Jó reggelt Yoora! Ha felkeltél ne lepődj meg, hogy nem vagyok ott. Egy kis időre elmegyek, de ne aggódj értem!§
*Ch.. Miért aggódnék? Nőcsábász..*
Miután nagy nehezen kikászálódtam az ágyam puha, meleg bugyraiból a fürdőszoba felé vettem az irányt, s miután elkészültem visszamentem a szobába, hogy rendet tegyek a térfelemen. Kopogást hallottam, majd kinyílt az ajtó. Hyun volt az.
-Jó reggelt Yoora! Nincs itt véletlenül Suga?
Nézett rám kíváncsian.
-Neked is. Nincsen. Miért? Eltűnt?
-Hát, valami olyasmi.. Egy cetlit találtam magam mellett, mikor felkeltem azzal a felirattal, hogy "Ne ijedj meg, ha nem leszek itt. El kell intéznem valamit." Azt hittem, hogy biztos Taeval akarja megbeszélni a dolgokat..
Hyun beljebb jött szobámba, majd leült az ágyam szélére én pedig mellé.
-Hát.. Nem tudom, hogy hol lehetnek, mert Tae is elment valahová, ő is csak egy cetlit hagyott maga után. De mit kellett volna megbeszélniük?
Néztem rá kérdően.
-Hát tudod... Úgy néz ki, hogy összejöttünk Sugával és mivel Taehyung a bátyám, így gondoltam megbeszélik.
Pirult el mondatában a mellettem ülő barátném.
-DE JÓ! GRATULÁLOOK!!!!! >o<

Kezdtem el mellette ordibálni kimondhatatlanul boldogan.
-Hé, hé, hé! Halkabban! Még a végén meghall minket valaki!
-Oh.. Bocsánat, kicsit elszálltam magamtól.. ^^"
Kezdtem bele a mentegetőzésbe, majd elindultunk a szálloda étkezője felé, hogy hátha ott van e a többi férfi. Hát ők sem voltak sehol.
-Na most mihez kezdjünk?
Néztem Hyunra.
-Nem tudom. Lépjünk le?
-Még is hová mennénk? Én még életemben nem voltam itt. Azt sem tudom, hogy a szállodában hogyan nem tévedtem még el.
Nevettük el magunkat.
-Itt van nem messze a tengerpart! Láttam a limuzinból. Kicsit tudok is japánul, így mi lenne, ha elmennénk oda? Maximum majd kérünk segítséget a járókelőktől, ha eltévednénk.
-Hát, jól van Hyun.. De akkor vegyük fel a fürdőruhánkat, mert ha már oda megyünk én úszni is akarok. Bár nem mintha tudnék..
Egyre kínosabban érzem magam, ahogy felfedezem a hiányosságaimat. Miután felvettük a fürdőruháinkat el is indultunk a tenger felé. Na már most, hogy hogyan találtunk oda, az érdekes.
§-Te Hyun, figyelj már! Biztos, hogy erre van a tenger?
-Miért ne lenne erre?
-Mert határozottan tudom, hogy a limó a másik irányból jött.
-Erre rövidebb.. De ha te jobban tudod, hogy merre van, akkor vezess te.
Vágta a fejemhez Hyun sértődötten.
-Én nem abban nem bízom, hogy rossz irányba mennénk, csak nem arról jöttünk. Sajnálom, ha ezzel megbántottalak, vagy valami..
-Mind egy. Akkor mennyünk amarra.
Kis séta után (ami kb. fél órának számít) még mindig nem találtuk a tengerpartot.
-Figyelj Hyun. Megkérdezzek valakit, hogy meg-e mondaná, hogy merre van a part?
-Hogyan kérdeznéd meg, ha nem is tudsz Japánul?
-Ki mondta, hogy nem tudok?
-Hát nem mondtad, hogy tudnál.
-Nem kérdezted. Már hét éves korom óta folyékonyan beszélem a Japán nyelvet.
Mikor ezt Hyun megtudta enyhén sokkoltan nézett rám.
-Akkor khm.. Kérdezz meg valakit, hogy tudna-e segíteni.
-Oké.
Mosolyodtam rá, majd megállítottam egy kedvesnek tűnő fiatalembert.
-Bocsánat! Meg tudnád nekünk mondani, hogy merre találjuk a tengerpartot?
-Szia. Persze. Itt lementek még hat utcát utána befordultok balra és miután elérkeztek a Sakura fákig ott lefordultok jobbra és onnan már látni a tengert.
Érdekes útba igazítás, de ha hiszitek, ha nem én megértettem.
-Oh, köszönjük! Viszlát!§
Szóval így történt az, hogy eljutottunk a tengerhez. Már egy jó ideje, hogy a vízben lehettünk, majd visszamentem az öltözőkhöz, hogy megnézzem telefonomon az időt, mikor egyszer csak egy üzenetet kaptam. Jimintől volt.
§Szia. Hol vagytok? Titeket keresünk mindenhol. Jól vagytok? Vagy valami baj van?!§
*Omg.. Ebből baj lesz..*
-HYUN!
Kiabáltam ki neki, majd odajött hozzám.
-Mi az?
-Jimintől kaptam egy üzenetet...
-És?
-Ez állt benne..
Mutattam oda neki telefonom képernyőjét, majd egymásra néztünk.
-Basszus!
Szólaltunk meg egyszerre, majd gyorsan összeszedtük magunkat és már rohantunk is vissza a szállásra. Még jó, hogy csináltam a telefonom GPS-ére egy útmutatót a szállodáig, így gyorsan vissza is értünk. A szálloda ajtaján belépve megpillantottuk a hét fiút, akik idegesen nyomkodták telefonjaikat.
-Öhm.. Hali! ^^"
Szólaltam meg kínosan érezve magam.
-LÁNYOK!
Rohantak oda a fiúk, majd Suga és Tae Hyun nyakába ugrottak, hozzám pedig Jimin és Jungkook talált el, majd miután kiölelgette Tae Hyunból a lelket hozzám is odajött.
-Miért nem szóltatok, hogy elmentek? Mi meg itt keresünk titeket már órák óta! Azt hittük, hogy valami bajotok esett!
Szidtak minket a fiúk fennhangon, mintha miattunk akarna kitörni a harmadik világháború.
-Ugyan már.. Semmi bajunk nem lett nem? És miért is kéne értesíteni bármelyikőtöket is?
Kezdtem bele ebbe a mondatomba egy kicsit flegmán, majd felmentem a szobába.
*Nem értem, hogy miért kell ezt ekkora dobra verni. Csak elmentünk pár órácskára..*
Éppen elkezdtem volna öltözködni, mert nagyon melegem volt abban a ruhámban, ami rajtam volt, s mikor már egy szál melltartóba és bugyiba álltam az ágynál, mert miért is ne hagytam volna kint a ruháimat a szobában, ha már a fürdőben öltözök, kinyílt az ajtó és belépett rajta Taehyung.
-ÚR ISTEN! MENJÉL MÁR KI!
Sikítottam el magam, majd berohantam a fürdőszobába a ruháim nélkül.
*Basszus már! Hogy lehetek ekkora gyökér?!*
-Szerinted még nem láttam lányt ilyen hiányos öltözetben?

Nevette el magát az ajtó előtt álló Taehyung.
-Engem annyira nem érdekel, hogy te kit hogy láttál! Engem akkor sem kell így látnod!
Szóltam vissza neki mérgesen.
-És mi lesz a strandon? Ott is el fogsz szaladni előlem, hogy ne lássalak?
-Az teljesen más! Az nem fehérnemű! Most pedig.. Beadnád a ruháimat?
Nyitottam ki résnyire az ajtót, hogy beférjenek a ruháim, majd Tae beadta a ruháimat. Hallottam, hogy kinyílik a szobánk bejárati ajtaja, amin ekkor Jimin lépett be.
-Szia Tae! Nincs itt véletlenül Yoora? Beszélnem kéne vele.
-Nincs!
Felelte Taehyung, de mivel ezt én hallottam egyből ki is akartam szólni, hogy de, de itt vagyok, de ekkor bezárta a fürdő ajtaját és bekapcsolta full hangerőn a zenét, hogy véletlenül se halhassa meg Jimin, hogy kiabálok neki. Miután Jimin elment kinyitotta Tae az ajtót.
-Ez meg mi a fenére volt jó?!
Mordultam rá az előttem álló nőcsábászra.
-Már mint mi? Az, hogy megmentettelek Jimintől és egy kínos beszélgetéstől vele?
Nézett rám egy sunyi mosollyal az arcára ragasztva.
-Ahj! Igaza volt Hyunnak! Tényleg bosszantó vagy! Saját szobát akarok! Nem akarok veled egy levegőt szívni!
Ezzel fogtam magam, felkaptam a táskám és kiviharoztam a szobából magamra csapva az ajtót. Meg sem álltam a szálloda udvaráig, ahol leültem egy kis körasztalhoz. Nem sokra rá mellém ült Namjoon is.
-Yoora. Mi volt ez a nagy kiabálás az előbb? Tőled zengett a szálloda.
-Ja, hogy az.. Az a paraszt! Az a nőcsábász! Ő tehet az egészről..
-Most Taehyungra gondolsz? Mit csinált már megint az az őrült?
-Éppen öltöztem, de kint hagytam a ruháimat, így kimentem értük, mikor belépett én meg sikítottam egyet, mert egy szál fehérneműben voltam és beszaladtam a fürdőbe. Ez még nem is lett volna akkora baj, ha utána nem zár be oda!
-Hogy mit csinált?
Nevette el magát Namjoon.
-Nem vicces! Jimin keresett engem, erre azt mondta, hogy nem vagyok ott és amikor szólni akartam Jiminnek, hogy de, de itt vagyok akkor bekapcsolta a zenét full hangerőn, hogy véletlenül se hallja, hogy szólok neki. Nem akarok vele egy szobában lenni! Elegem van belőle. És amúgy is. Mit képzel magáról?! Azt akarja, hogy minden lépésemről beszámoljak neki. De istenem, ki ő? Az apám?!
Kicsit kikeltem magamból, amit szemmel láthatólag Namjoon nagyon is viccesnek talált egészen addig, amíg meg nem látta Taet az ajtóban.

-Hé, Yoora! Szerintem ezt be kéne fejezned..
-Miért? Olyan jó, hogy ezt kimondhatom! Én meg még azt hittem, hogy ő egy kulturált férfi, akinek jó a modora és kedves! Még majdnem belé is szerettem! Erre kiderül, hogy ő is olyan mint a többi, mint Jungkook! Egy perverz paraszt!
-Yoora...
Ekkor már teljesen mindegy volt, hogy próbált figyelmeztetni engem Namjoon, mert meghallottam, ahogy köhintett egyet Tae mögöttem.
*Basszus.. ToT*
-Szóval ezt gondolod rólam? Hogy egy paraszt vagyok, akinek nincsenek érzései?
-Igen... Ezt!
-Ha nem lettek volna érzéseim, szerinted elhozlak ide csak azért, hogy megismerhesselek?! KOMOLYAN GONDOLOD?!
Emelte fel rám a hangját, amitől én meg is ijedtem, majd Seok Jin rohant oda hozzánk és Hoseok.
-Haver! Nyugodj már le! Még is mit csinálsz?!
-Tudod mit Yoora? Segítek neked, hogy ne kelljen elviselned a paraszt képemet. Holnap indul egy járat vissza Szöulba. Meny el!
-HOGY MI?!
Az időzítése a többieknek nem tudom, hogy hogyan lehet ennyire jó, de hirtelen mindenki ott termett.
-Rendben! Elmegyek.
Feleltem, majd elindultam a szobánk felé, hogy összeszedhessem a cuccaimat. A liftbe szállva még hallottam, ahogyan a többiek ordibálnak és szidják Taehyungot, hogy "Most ezt miért kellett?!". Ahogy hallottam Hyun is nagyon kiakadt, de én már úgy voltam vele idegemben, hogy nem érdekel semmi. Fogom a cuccaimat és holnap a legelső Szöuli járattal hazamegyek, vissza a koleszba.

12.۞Utazás۞

۞HYUN SZEMSZÖGE۞

A nagy utazás előtt szorgosan pakoltam a bőröndömbe. Teli izgatottsággal és némi undorral cipzároztam be a csomagomat. Persze nem az utazótáskámban volt valami amitől undorodom, mert ugye azt miért is pakolnám be.? Amikor csak arra gondoltam, hogy Jungkook is velünk jön, gyomorforgató érzésem támadt. Alapból nem lenne a sráccal semmi baj, mivel jól öltözött, nem büdös, egész okos, és még sorolhatnám. Az egyetlen bajom vele az, hogy perverz. Meg ugye azon a bizonyos napon, amikor Suga mellé ültem terjesztette az agyszüleményeit. Ezzel az osztálytársaimnál már el vagyok könyvelve. De ezt a témát hagyjuk is. Jönnek ismeretlen alakok is velünk, akik persze csak nekünk idegenek. Ha Taehyung barátkozik velük, annyira rossz arcok mégsem lehetnek. Amennyire ismerem a bátyámat, szinte biztos vagyok benne, hogy jól szituált embereket hív. Az indulás előtt pár órával elkezdtem öltözködni, hogy mire eljönnek értünk a fiúk készen legyek. Mivel drága szobatársam, Yoora elfoglalta a fürdőszobát az ágyamnál kellett öltözzek. Nos... Elég cikis dolog történt. Éppen a melltartómat kapcsoltam be,

mikor az ajtó kinyílt. Taehyung és Suga jöttek értünk. Én elkezdtem sikítani és berohantam Yoorához. Miután felvettem a ruhámat, kimentem és odaütöttem a testvéremnek.
- Kopogni luxus? - Fontam össze kezeimet.
- Most komolyan... Mit gondolsz, hányszor láttalak már meztelenül? Kiskorodban állandóan ruha nélkül mászkáltál. - Mondta, teljesen nyugodtan.
- Akkora paraszt vagy! - Közöltem összeráncolt homlokkal. - Először is, nem voltam meztelen. Másodszor pedig, én nem emlékszem, hogy meztelenül szaladgáltam volna bárhol is... - Válaszolok flegmán. Suga inkább nem fűzött kommentet a történtekhez, csak magában nevetgélt. Mikor Yoora is kész lett az öltözködéssel, hívtunk egy taxit, ami elvitt minket a repülőtérig. A reptéren Jimin és Jungkook küldtek üzenetet, hogy ők majd későbbi járattal mennek. A csomagjainkat átnézték, nem volt benne semmi illegális. Végülis miért lenne? Csak egy kiruccanásra megyünk. Miután a csomagokat bepakoltuk, felszálltunk a repülőre. Yoora mellé én szerettem volna ülni, de Taehyung megelőzött. Gondolhattam volna erre is, és már az elején le kellett volna stoppolnom a helyet. A felszállás előtt elfoglaltam a Yoora-Taehyung páros mögötti széket, mellém pedig Suga ült. Mikor felszálltunk, a drágalátos testérem megfogta Yoora kezét. Ennyire könnyen adja magát? El sem hiszem. A testvérem még mindig olyan könnyen veszi le a nőket a lábáról. Egy ideig ezen voltam fennakadva, de utána Sugával beszélgetésbe elegyedtem.
- Amúgy Suga... Mi most... Öhm... Úgymond, "járunk"? - Össze-vissza motyogtam, mert nem igazán mertem megkérdezni. Elég gáz lenne, ha azt mondaná, hogy "Nem.".
- Hát, te mit gondolsz? - Kérdezett vissza.
- Azt, hogy igen... - Takartam el az arcomat, amilyen gyorsan csak tudtam.

- Nah, akkor úgy is van. - Emelte fel az arcom, hogy egymás szemébe nézzünk. És akkor egy puszit nyomott a számra. Paradicsom fejűnek éreztem magam. Az arcom színe olyan volt mikor a szép piros alma és a paradicsom színét összekeverjük. Az út további részén még beszélgettem Sugával, de néha-néha hátrafordultam Namjoonhoz és Hoseokhoz is. A leszállásnál már pattantam volna fel a helyemről, de azt mondták a többiek, hogy várjuk meg amíg leszáll a többi ember. Nem kellett hozzá csak pár perc, hogy elmenjen a repülőn ülők nagy része. Amint megkaptuk a csomagjainkat elindultunk a repülőtér kijárata felé. Ott egy gyönyörű, fehér limuzin várt minket. Namjoon mondatát hallván, el sem hittem mit hallok. "szokásos nagyvonalúság." ? Taehyung és a nagyvonalúság? Ugyan már... Miután beszálltunk a járműbe, Yoora mellé ültem.
- Hallod... Most komolyan ilyen könnyen hagyod, hogy elcsábítson? Mondtam már, hogy egy nőcsábász. Azért tőled többet vártam... - Suttogom neki.
- Mi? Most kiről beszélsz? - Kérdezett vissza.
- Taehyungról... - Forgatom a szemeimet. Ő nem válaszolt, sőt egész úton nem szólt hozzám. Amikor megérkeztünk a szállodához a bőröndöket és poggyászokat kipakoltuk a kocsiból. A bejáratnál páran leültek, csak én, Yoora és Taehyung mentünk be. Amikor bemutatkoztunk, hogy kik/mik vagyunk,  a nő meg is talált minket a számítógépen.
- Nos... Maguknak foglalva van 4 db szoba. Abból az egyik három személyes a többi kettő-kettő. Itt úgy van bejelentve, hogy az egyik kettes szobában két férfi fog aludni, a másik kettőben pedig egy fiú, és egy lány. - Nézte le a monitorról a bejelentett adatokat.
- Igen, az lesz az. - Mosolygott mellettem Taehyung. Megkaptuk a kulcsokat és kifelé vettük az irányt.
- Mi az, hogy "egy fiú és egy lány" ? - Förmedek rá testvéremre.
- Valami problémád van vele? - Kérdezi flegmán.
- Igen van vele problémánk, mivel mi együtt akartunk lenni. - Jelenti ki Yoora.
- Jól van, bocs. Ez most így lesz. - Közli velünk Taehyung. Bele kellett nyugodnunk Yoorával, mert nem igen volt más választásunk. Miután bementem a szobánkba Sugával, nem is találkoztam Yoorával. Kipakoltam a cuccaimat és lefeküdtem pihenni. Mire felkeltem Suga eltűnt. Vajon hová mehetett?

11. ۞Hokkaido?۞

۞YOORA SZEMSZÖGE۞

Miután Taehyung mellém ült, nem tudtam nem megszólalni mellette.
-Miért volt ilyen veled Hyun?
Suttogtam oda neki amilyen halkan csak lehet.
-Mert azt hiszi, hogy még mindig nőcsábász vagyok és a pados incidens után szerintem félt téged tőlem! ^^'
Mosolygott rám, majd kicsöngettek a szünetre, s elindultunk kifelé. Taehyung azt hiszem még elment az igazgatónőhöz a papírjai miatt, de mi Sugával nem vártuk meg őt, hanem elindultunk kifelé a padokhoz. Odafelé úton beszélgettünk kicsit, majd szóba került Hyun.
-Te Suga, képzeld! Holnap lesz Hyun szülinapja!
-Tényleg? És szerinted... minek örülne?
-Hát.. Szerintem már csak annak is örülne, ha eljönnél felköszönteni őt..
Mosolyodtam a mellettem sétáló Sugára.
-Értem.. De azért ez így elég kicsinyes lenne.. Nincs valami, amit nagyon akar?
-Hát, ha jól tudom lesz két hét múlva egy nagy focimeccs itt Szöulban és a kedvenc csapata fog játszani. Szerintem örülne egy jegynek! Bár, azt szinte lehetetlen megszerezni, mert már alig van egy-kettő belőle és az is inkább V.I.P jegy, mert azok elég drágák.
Foglaltam regénybe egyszerű kérdésére a válaszom.
-Értem. Köszönöm! ^^

Húzta széles mosolyra száját, majd megérkeztünk Hyunhoz és leültünk mellé.
-Miért mentél el?
Kérdeztem meg Hyunt, aki még mindig elég mérgesnek látszott.
-Azért, mert a testvérem egy idegesítő barom.
Felelte mérgesen, majd ökölbe szorította kezeit. Suga próbálta nyugtatgatni, de ez Hyunt látszólag nem nagyon nyugtatta meg.
-Na, én mentem vissza a koleszba. Sziasztok.
Köszönt el barátném, majd elindult a kolesz felé, Suga meg utána. Én még egy kicsit üldögéltem a padon, mikor hirtelen megláttam Jimint, miközben éppen kifelé tart a koleszból. Rögtön oda is rohantam hozzá, hogy beszélhessünk egy kicsit.
-JIMIN!
Kiáltottam oda neki már messziről, de ekkor megbotlottam és ráestem.
*Basszus már Yoora.. >< Miért vagy ilyen szerencsétlen?!*
-Bocsánat! ><
Vörösödtem el egyre jobban.
-Semmi baj. Kösz, hogy így lepottyantál!
Nevette el magát, majd miután segített felállni csevegésbe kezdtünk.
-És amúgy.. Mi volt az igazgató nőnél?
-Igazából semmi érdekes. Azt mondta, hogy egy hétig most ne jöjjek iskolába, mert a satrafának kell ennyi idő, hogy megnyugodjon.
-Értem. Ennek örülök! ^^
-Minek? Hogy nem kell mennem?
-Dehogy is! Annak örülök, hogy nem kaptál komolyabb büntetést.. De...
-Hm?
-Hát.. Tudod amíg nem voltál kaptunk egy új osztálytársat és..
-Tudom. Valami Taehyung gyerek. A Hyunnak a testvére, nem?
-De.
-Mi van vele?
-Mellém ült azzal az indokkal, hogy tavaly ő már alapból ott ült, így te neked keresned kell új helyet..
-MI VAN?! Mekkora egy paraszt! Hát csak így elfoglalná a helyemet?! Adok neki egy hetet.. Addig úgy sem leszek iskola közelben.

Erre már elnevettem magam, mert nagyon vicces arca volt Jiminnek, miközben ezt így eldöntötte magának.
-Amúgy Jimin. Holnap lesz Hyun 20. születés napja és arra gondoltam, hogy eljöhetnél Sugával.
-Oké! Hányra?
-Olyan 7-re.
-Este?
Nézett rám kérdően.
-Nem..
-Olyan korán?! Ki tud olyankor felkelni?
-Figyelj. Én már 4-kor fent vagyok, úgyhogy te nekem itt ne panaszkodj! De mennem is kell. Holnap találkozunk! Szia. ^^
Intettem neki, majd felrohantam a kolesz szobába. Másnap reggel gyorsan elmentem venni egy gyönyörű szép ruhát Hyunnak, mint szülinapi ajándék, majd mellé tettem egy csokoládét és indultam vissza a kolesz szobánkba. Mikor beléptem Hyun éppen ébredezett, így mikor kinyitotta a szemeit, s fölült az ágyra egyből a nyakába ugrottam egy hangos Boldog Szülinapot kiáltással, majd átadtam az ajándékot, aminek látszólag nagyon örült Hyun, majd el is ment felvenni a ruhát, amit kapott. Ekkor kopogást hallottam, így kinyitottam az ajtót. Jimin és Suga volt az.
-Szia. Jöttünk a szülinaposhoz.
Kiáltott fel Suga, majd benézett a szobába.
-De lehet, hogy itt sincs?
-De, de itthon van. Csak éppen öltözködik.
Behívtam a fiúkat, majd Jimin az én, Suga pedig a Hyun ágyára ült.
-Bocsi a rendetlenségért, de nem vártunk vendégeket.
Mondtam a fiúknak, mintha nem én hívtam volna őket, s ők hála égnek vették a lapot.
-Na, készen vagyok. Bocsi, hogy ilyen sokáig tartott.
Lépett Hyun a fiúk elé, majd átadták az ajándékokat a fiúk is. Kicsit még beszélgettünk így négyesben, majd meghallottam, hogy Jimin telefonja megcsörrent. Egy üzenetet kapott, majd gyorsan elsietett. De hát mi is lett volna, ha az egyik szerencse tojás után nem lép be a másik. Jimin elmenete után pár perccel Taehyung lépett be a szobába. Mikor belépett az ajtón, hirtelen megszólalni sem tudtam. Úgy nézett ki, mint egy igazi úriember. A lélegzetem is elállt hirtelen, nem hogy még megszólaljak.

 Miután Taehyung is átadta az ajándékot Hyunnak, barátném egy nagyot kiáltott.
-Gyerekek! Megyünk Japánba!
-HOGY MI?!
Kiáltottunk mi is fel egyszerre Sugával, majd Taehyungra kaptuk mind a hárman tekintetünket.
-Köszönöm tesó!
Ugrott Hyun testvére nyakába, mi pedig továbbra is sokkos állapotban voltunk Sugával.
-Hogy értetted azt, hogy megyünk?
Néztünk megdöbbenten Sugával Hyunra.
-Itt van öt jegy. Az öt jegy az egyenlő veled, Sugával, Taeval, Jiminnel és velem!
Hirtelen az ágyra huppantam.
-De Taehyung! Minket hogy hogy meghívsz? Ez rengeteg pénzbe kerül már egy emberre is! Nem, hogy még 5 emberre!
Kiáltok mérgesen Taehyungra, majd ő karomon ragadt és elkezdett kifelé vinni.
-Majd elmesélem máshol és máskor, de most hagyjuk őket itt.
Mikor belépett az ajtón már köszönni sem bírtam neki fess kinézete miatt, de mikor csuklómon ragadott és megéreztem illatát egyszerűen nem akartam elhinni, hogy ilyen tökéletes pasi létezik. Helyes, aranyos, kedves, jó a stílusa és még az illata is jó!
*Hát kell ennél több?! TqT*
Miután kiértünk leültünk arra a padra, ahol történt az a bizonyos puszi.
-Taehyung! Áruld el nekem! Minket miért hívtál meg? Hiszen még csak nem is ismersz minket, Jimint pedig meg még csak nem is láttad eddig.
-Hogy ne láttam volna? Hiszen vele és Sugával vagyok egy kolesz szobában.
Ledöbbentem.
*Na basszus.. Ennyit erről már megint..*
-Oh.. Izé.. Értem. Akkor viszont az a kérdés, hogy engem miért hívtál meg? Engem tényleg nem ismersz.
-Azért, mert meg akarlak ismerni téged, Kim Yoora Busanból! ^^
Mosolyodott el, majd megdöbbentségemben és zavaromban elpirultam és elfordultam Taetől.

-Még is miért akarnál engem megismerni, nőcsábász?
-Áh, szóval ez a problémád? Én már megváltoztam, de ezek szerint te a húgom történeteinek hiszel. Igaz?
-Nem is ismerlek. Még is hogyan dönthetnék felőled így? És kinek hinnék másnak, ha nem a húgodnak?
Ezzel megfogott és maga felé fordított, majd a fülemhez hajolt, s belesúgott.
-Higgy a szemednek! De ha annak nem is, akkor az érzéseidnek!
Adott egy puszit az arcomra, amitől én még vörösebb lettem és elrohantam. Nem tudom, hogy mit higgyek. Megtetszett nekem ez a Taehyung gyerek, de Jimin is nagyon szimpatikus. Taeről Hyunnal tudok beszélgetni, de Jimin? Ő egy megfejtésre váró rejtély! Eltelt három nap, ez volt az indulásunk napja. Idegesen indultam el, hiszen tudtam, hogy ki lesz még ott ezen az utazáson.
§Előző nap:
-Tae! Áruld már el, hogy ki az a másik négy ember aki még jön!
-Yoora! Olyan kíváncsi vagy! Meglepetés lett volna, de akkor elárulom neked. Kim Namjoon, Jung Hoseok, Kim Seok Jin. Ők a volt osztálytársaim és Jeon Jeong Guk, akit szerintem már ismersz!
-HOGY KI?!
Kiáltottunk fel egyszerre Hyunnal, Sugával és Jiminnel.
-Most mi van?
-Miért velünk történik ez?
-Miért kell ennek is jönnie?!
-Pont a perverz?!
Siránkoztunk a többiekkel, majd elindultunk a kolesz szobákba.§
Már a reptéren voltunk, mikor Jimintől és Jungkooktól üzenetet kaptunk, hogy ők csak később érnek ide, így a későbbi járattal érkeznek Tokyoba, ahonnan majd jönnek Hokkaidora. Miután felszálltunk én egyből egy ablak mellé foglaltam helyet, s Tae mellém ült.
-Remélem nem baj, hogy ide ültem.
Mosolygott rám Tae.
-Nem, dehogy is! ^^
Mosolyogtam vissza, majd szorongani kezdtem.
-Mi a baj Yoora? Rosszul vagy?!
-Nem, dehogy is! Csak.. Most repülök először és kicsit félek a felszállástól..
-Ja, értem! ^^
-Tae... Baj lenne, ha...
Böktem egyet kezére elvörösödött arccal.
-Meg akarod fogni a kezemet? O.O
Kérdezte Tae, majd bólintottam egyet, ő pedig megfogta a kezemet.
*Milyen puha és meleg! *o* *
Miután a repülő sikeresen felszállt én el akartam engedni Tae kezét, aki ekkor megszólalt.
-Mit csinálsz?
-Hát, el akarom engedni a kezedet, hiszen már felszálltunk, már nem félek.
-Nem kell elengedned! ^^ Fogd nyugodtan.
-De már nem félek és.. Félreértenék a barátaink!
-Értsék csak.
-De Hyun is és..
Vágott szavamba Tae.
-Mi az? Talán nem jó fogni a kezem?
Nézett rám boci szemekkel, majd én visszaadtam neki a kezem és az ablak felé fordultam. Miután megérkeztünk Tokyoba, elmentünk a bőröndjeinkért, majd kint egy limuzin várt minket.
-Oh, V! A szokásos nagyvonalúság.

Nevette el magát a Namjoon névre hallgató férfi, mi pedig csak tátott szájjal néztük Sugával és Hyunnal a hatalmas járművet. Nem sokkal később megérkeztünk a célterületre.
-Szóval ez lenne a híres Hokkaido!
Néztem a hatalmas városra, mikor kiszálltam a fehér luxus limuzinból.
-Ez bizony!
Karolt át Taehyung.

10. ۞Szülinap۞

۞HYUN SZEMSZÖGE۞

Haljak meg ha tudtam, hogy ez a szerencse csomag ide fog jönni. Akkor biztosan nem jövök ebbe az iskolába. Miért nem maradt az USA-ban? Ott biztosan jobbak az iskolák. Miért kellett ide jönnie? Amikor Taehyung odaült Yoora mellé, Jimin helyére nálam végleg betelt a pohár.
- Neked mi a rákért kell elfoglalnod más helyét? Yoora is mondta, hogy az Jimin helye és nem a tied. Ők nem viccből ültek egymás mellé, képzeld. - Vágtam kedves testvérem fejéhez, ami csak eszembe jutott.
- Jaj, Hyun... Igazán nem kéne féltékenykedni, hogy nem melléd ültem. Melletted úgy látom megfelelő ember ül, nincs szükség arra, hogy elküldjem. - Próbál jó pofizni Sugának, akit nem nagyon érdekel, mit gondol róla.
- Tudod mit? Nem érdekel. Csinálj amit akarsz. - Ezekkel a szavakkal ki is viharoztam a teremből. Elindultam a koleszig, ott a szobámba bedobtam a cuccaimat. Elfutottam a padig, ahol Sugával találkoztam legutóbb és ott voltam egészen a tanítás végéig. Tovább is maradtam volna, de Yoora és Suga oda jöttek. Suga leült mellém, a pad másik végébe pedig Yoora tette le a fenekét.
- Miért mentél el? - Kérdezte Yoora.
- Azért mert a testvérem egy idegesítő barom. - Feleltem dühösen és ökölbe szorítottam a kezem.
- Nyugi már, szerintem nem vészes a gyerek. Nekem elsőre szimpatikus. - Mosolyodott el Suga.
- Mert még nem ismered... - Motyogtam az orrom alatt. - Na, én mentem vissza  a koleszba. Sziasztok. - Álltam fel a padtól és elindultam a kolesz felé.
- Elkísérlek! - Futott oda Suga, majd megfogta a kezem. Egészen a szoba ajtóig kísért, ahol elbúcsúztunk. Hamar eltelt a nap, szinte nem csináltam semmit. Yoorával is alig beszéltem pár szót. Másnap reggel elérkezett a "nagy nap". Ugyan is ezen a napon leszek 20 éves. Amint felkeltem Yoora a nyakamba ugrott.
- Boldog Szülinapot! - Kiáltotta, tőle zengett az egész épület.
- Ohh... Köszönöm! - Mosolyogtam rá.
- Ja vettem ajándékot is. - Egy szép ajándéktáskát nyújtott felém, amiben egy csokoládé és valami be volt csomagolva.
- Igazán nem kellett volna. Köszönöm! - Öleltem meg barátnőmet. Az a "becsomagolt valami" egy gyönyörű ruha volt. Egy bőrszínű, elegáns ruha ami nem mellesleg nagyon tetszett. Később Suga és Jimin kopogtattak az ajtónkon. Yoora nyitott ajtót a többieknek, mivel én a fürdőszobában öltözködtem.
- Szia. Jöttünk a szülinaposhoz. - Kiáltott fel Suga, majd benézett a szobába. - De lehet, hogy itt sincs? - Nézett Yoorára.
- De, de itt van. Csak éppen öltözködik. - Vakargatta a fejét, majd behívta a fiúkat. - Bocsi a rendetlenségért, nem vártunk vendégeket. - Nézett a ruhakupacokra az ágyon.
- Na, készen vagyok. Bocsi, hogy ilyen sokáig tartott. - Lépek a fiúk elé.
- Ugyan, semmi baj. Amúgy boldog szülinapot! - Pattant fel Jimin az ágy széléről, és egy ajándék tasakot nyújtott át. Volt benne egy nyaklánc és csoki. Annyi csokim lesz nap végére, hogy csak na.
- Igen! Boldog Szülinapot, Hyun! - Suga is egy aranyos táskát adott. Volt benne egy nagyon édes vers, amit ő írt.
(A vers: 
Üres az ágy, és nem jön az álom, nem szól a zene, hiába várom. 
Üvölt a csend és hallgat az élet, rám tör egy érzés: SZERETLEK TÉGED!)
A vers után fel sem fogtam az utolsó két szót. Továbbá kettő jegy a kedvenc foci csapatom meccsére, méghozzá arany jegyek. Meg persze csokoládé. Valószínűleg ő fog velem jönni a meccsre, mert tőle kaptam. Még soha sem voltam élőben meccsen, szóval már most is nagyon izgatott vagyok. Amint megláttam az ajándékot, Suga nyakába ugrottam. Még jókat beszélgettünk négyesben, több órán keresztül. Tanításra egyikünk sem ment be, mert teljesen kiment a fejünkből. Késő délután Jiminnek el kellett mennie, azt nem mondta, hogy hová, de elment. Jimin távozása után pár perccel,Taehyung is betoppant.
- Kopp-kopp... Boldog Szülinapot! Bocsi, hogy nem szóltam, hogy visszajövök a suliba, csak meglepetés lett volna. - Jött beljebb a szobába. Suga intett, Yoora pedig nem is köszönt neki. Amikor elém lépett, átnyújtott egy gyönyörűen becsomagolt dobozkát.
- Bocsi a tegnapiért. És köszönöm! - Ez egy kicsit furán jött ki, de nem baj, értette, hogy mit akartam mondani. A dobozban a kedvenc csokim volt, és a másik dolog, amit elsőre el sem hittem... Csoportos repülőjegy, 5 személyre. Méghozzá Japánba, a tengerhez.
- Gyerekek, megyünk Japánba! - Kiáltottam fel a szoba közepén.
- Na ne! - Ugrott fel Yoora a helyéről és ő is megnézte a jegyeket. Taehyungnak sajnos el kellett mennie, és Yoorát is magával vitte. Amikor Sugával maradtunk és rápillantottam még egyszer a versre, akkor esett le az, hogy Suga szerelmet vallott nekem. Vörös fejjel álltam a szoba közepén, és kitört belőlem egy kérdés.
- Suga! Te most szerelmet vallasz nekem? - Fordultam el, hogy még véletlenül se lássa meg az arcom színét.
- Igen... - Pirult el. - És most velem jönnél? - Fogta meg a kezem, és elindult az ajtó felé. A lány koleszból kiérve, az iskola felé vettük az irányt. A hátsó ajtón mentünk be.
- Ezt nem szabadna. - Szóltam, de ő mutatta, hogy maradjak csöndben. Ez valószínűleg az éjjeli őr miatt volt, aki éppenséggel a termek felé motoszkált. Mi mentünk fel a lépcsőkön, egészen a tető ajtóig. Az zárva volt, én meg teljesen kétségbe voltam esve. "Mi lesz ha észrevesznek?", "Ezért komolyabb büntetést is kaphatunk."-hoz hasonló gondolatok motoszkáltak a fejemben. Suga megoldotta a helyzetet, kinyitotta az ajtót. Egy hullámcsatot meg valami szerszámot használt az ajtó, úgymond "feltöréséhez". Ezt én is meg akarom tanulni. Kimentünk a tetőre, kéz a kézben. Egészen sötét volt, az ég pedig tele volt csillagokkal. Gyönyörű volt, persze az iskola tető, poros falai néhol elrontották a látványt. Elengedte a kezem, majd leült az épület szélére és lógatta lábait. Én is odaültem mellé. Sokáig meg sem szólaltam, csak az eget fürkésztem. Láttam is egy hullócsillagot, amit nem csak én vettem észre. Suga megtörte a kínos csendet és utána már beszélgettünk. Eléggé zavarban voltam, de őt nem zavarta. Sőt, ki is nevetett, mikor nyelvbotlásom volt. Éjfél tájékában, már vissza akartam menni, nehogy kizárjanak, vagy valami. Szóltam Sugának, erre ő felpattant és segített nekem is felállni. Ismét megfogta a kezemet és észrevétlenül kijöttünk az iskolából. A kollégium előtt elköszöntünk egymástól. Mikor mentem volna be az ajtón, ő visszahúzott és megcsókolt. Ezek után csak ennyit mondott:
- Bocs... - És elment. Akkor most vehetem úgy, hogy együtt vagyunk? Teljesen összezavarodtam.