9. ۞Puszihuszár۞

۞YOORA SZEMSZÖGE۞

Miután meguntam, hogy egyedül vagyok megint a szobánkban fogtam magam és elindultam Jiminhez, hogy megkérdezzem ő volt-e az a személy, aki megpuszilt engem. Mikor éppen az ajtón kifelé vettem volna az irányt az kinyílt. Hyun volt az ajtó mögött és egy fiú, aki mit ne mondjak, nagyon tetszetős volt. Miután Hyun bemutatta nekem, kiderült, hogy Taehyungnak hívják a srácot, aki nem mellesleg Hyun bátyja.
-Yoora, beszélhetnénk?
-Persze. Gyere.
Elhívtam őt a folyosó végére, majd belekezdett a mondandójába.
-Hallod... Lehet, hogy Taehyung puszilt meg téged.
Mondta nekem, majd elnevette magát és folytatta a történetet.
-Ő?
Mutattam a szobánk előtt álló puszihuszárra.
-Ő!
A beszélgetést valószínűleg Taehyung is meghallotta, így odakiabált hozzánk.
-Én?!
-Mindegy... Majd ezt megbeszéljük.
Mondta Hyun, majd visszarohant a bátyjához és bevitte a szobánkba. Érdekes. Nem bántam, hogy ő puszilt meg engem, bár be kell valljam, hogy másra számítottam.
-Hogy érthette, hogy nőcsábász?
Gondolkodtam a kelleténél hangosabban, majd Jimin szólt hozzám.
-Még is ki itt a nőcsábász?
Nézett kérdőien.
-Áh, senki-senki.. Amúgy pont veled akartam beszélni!
-Igen? És miért?
-Mert senki nem mond nekem semmit és tudni akarom, hogy miért történt a tegnapi! És, hogy végül mi lett a büntetésed..
-Ezt ne itt beszéljük meg.. Van egy jó hely, ahová gyakran eljárok. Bent van az erdőben. Menjünk oda.
-Őhm.. Oooké...
Nyeltem egy nagyot, mert enyhén szólva beparáztam ettől az erdő sztoritól. Sose szerettem ilyen helyeken bóklászni.
-Itt vagyunk.
Mondta Jimin, mikor egy szép pusztás részre értünk.
-Wow! Ez gyönyörű! *o*
Néztem tátott szájjal a gyönyörű tájra, majd ismét megkérdeztem, hogy mi is történt.
-Hát.. Ez úgy kezdődött, hogy miután beszéltünk az udvaron én megkerestem Jungkookot, hogy kérdőre vonjam a dolgokról.. Azt mondta nekem, hogy te önszántadból mentél vele és, hogy ez egy randi volt. Utána kaptam egyet a jobb szemem alá.. Aztán a földre tepertem és behúztam neki. Hála égnek ott termett egy zsaru aki szétszedett minket.. Ha nem teszi, akkor lehet, hogy...
-Értem.. Mekkora egy hazug paraszt ez a Jungkook.. Lehet, hogy beszélnem kéne vele..
-NE!
Kiáltott rám Jimin, amitől meg is ijedtem, így leestem arról a kőről, amin éppen ültem.
-Hupsz.. Bocsi! ^^"
Nézett rám Jimin, majd elnevette magát, s kezet nyújtott, hogy felsegítsen a térdig érő fűből, amibe beleestem. Miután még hosszasan elbeszélgettünk vissza indultunk a kolesz felé. Amikor a kapun beléptünk egy ismerős hang ütötte meg a fülemet.
-Áh, Joheun! ^^ (joh-eun = aranyos)
-He?
Fordultam hátra, mikor megláttam Hyun bátyját.
-Te miért vagy még itt? A bejárás már tilos ide idegeneknek!
Szóltam gőgösen az előttem álló Taehyunghoz.

-Én nem vagyok itt idegen! Én még tavaly ide jártam!
Nyújtotta rám nyelvét, mire én furcsán kezdtem el nézni rá és elvörösödtem.
-Te ki is vagy, ha szabad tudnom? És miért hívtad Yoorát Joheunnak?
-Áh, nem is mondtad Yoora, hogy van barátod.
-1. még nem is beszélgettünk, 2. ő nem a barátom, csak egy haver barát.
Mosolyogtam rá, majd Jimin, mintha megsértődött volna elköszönt és elment.
-Ennek meg mi baja van?
Nézett az egyre távolodó Jiminre Taehyung tágra nyílt pupillákkal.
-Nem tudom. Szóval te miért is vagy még itt?
-Mert látni akartam valakit. ^^
-És kit, ha szabad tudni? Szólhatok neki.
-Már láttam.
Mosolyodott el, majd megsimogatta a fejem búbját és elsétált.
*Szöulban ez a fogom magam és lelépek stílus mindenkire jellemző? Nem értem..*
Visszaindultam a kolesz szobába, de előtte elmentem a recepcióra a kulcsomért, és akkor megláttam Hyunt és Sugát. Olyan kíváncsi voltam, hogy mit beszélhettek, de nem mentem oda, csak rájuk köszöntem, mire ők hirtelen távolabb álltak egymástól.
*Nem értem mire ez a nagy hajcihő. Csak oda köszöntem.*
Miután bementem a szobába, egyből a fürdő felé vettem az irányt. Letusoltam, majd feltettem magamra egy arcmaszkot, hogy felfrissítsem a pofikám. Sikeresen el is aludtam a maszkkal az arcomon, így mikor reggel felkeltem és a tükörbe néztem, meg is ijedtem, hogy mi történt az arcommal, de hála égnek semmi. Miután felöltöztem, megvártam még Hyun barátném is elkészül és elindultunk a termek felé. Mikor leültem a helyemre meglepődötten vettem észre, hogy Jimin még nincs itt.
-Te Suga. Jimin miért nem jött még?
-Nem tudom. Lehet, hogy késik.
-Értem. Azért köszi! ^^
Mosolyogtam a mögöttem ülő Sugára. Pár percre rá becsöngettek, de Jimin még sehol nem volt. Az osztályfőnök is megjelent, majd a tábla elé állt.
-Gyerekek! Jimin és Jungkook ezen a héten nem jöhetnek az iskolába, hanem a koleszt és az udvart kell takarítaniuk, nem mellesleg az iskola egész épületét is. De van egy jobb hírem is. Az iskolánk volt tanulója Nam Taehyung mától fogva megint a mi iskolánk diákja lesz. Fogadjátok őt nagy szeretettel!
Ekkor belépett a terembe a puszihuszár egy széles vigyorral arcán.

-NA NE!
Kiáltott fel a mögöttem ülő Hyun az asztalra csapva.
-Miért keseríted meg az életem?!
Folytatta mondandóját keserves hangon Hyun.
-Én is örülök neked, Hugi! ^^
-Hugi?
Nézett Suga Hyunra.
-Majd elmesélem...
Mondta Sugának Hyun, majd Taehyung felém vette az irányt és leült mellém.
-Szia Joheun! Mától én itt ülök! ^^
-De hát ez Jimin helye.
-Eredetileg ez az én helyem! ^^
Most már ketten szenvedtünk Hyunnal a padra dőlve.

8. ۞A puszi feladója۞

۞HYUN SZEMSZÖGE۞

Az ágy szélén ültem és éppen Sugával chateltem.
Én: Na, akkor elmondod, hogy mi volt a pontos ok amiért Jimin bajba keveredett? 
Suga: De csak ha nem mondod el senkinek. Még Yoorának sem. Neki Jimintől kell hallania.
Én: Oké. Ígérem, nem mondom el senkinek.
Suga: Rendben. De nem fogom leírni. Ezt személyesen kell elmondanom.
Én: Hát, legyen. Hol és mikor? 
Suga: Elmegyek érted, akár most is.
Én: Oké, várlak.
Yoora éppen a saját gondolataival volt elfoglalva, szóval nem zavartam meg. Gyorsan átöltöztem és akkor már ott is volt az ajtóban Suga.
- Csak nem randira mentek? - Kérdezte kíváncsian.
- Öhm... Nem. (?) - Böktem ki bizonytalanul.
- De, de randira megyünk. - Megfogta a csuklómat és becsukta az ajtót. Amint kiértünk az épületből egyből rámordultam Sugára.
- Ez nem egy randi! - Rántottam ki csuklómat a tenyeréből.
- Miért? Bánnád ha az lenne? - Nézett rám Suga, boci szemekkel.
- Nem... - Bámultam a földet. - De ez nem egy randi. - Rugdostam cipőmmel a port.
- Hát, jó. Akkor azt majd máskor bepótoljuk. - Kacsintott. - Na, gyere. - Megint megfogta a csuklóm és elhúzta abba az irányba, amerre elindultunk. Elsétáltunk egy szép helyre. Egy pad, ami mellett és mögött fák vannak. Ezek ugyan nem virágoznak, de még zöldellnek rajta a levelek. Leültünk a padra, egymás mellé.
- Na, akkor elmondod, hogy Jimin miért és, hogyan verekedett össze a megszállott sráccal? Ezt Jungkookra értem. - Az egész arcom komolyra váltott, a mosoly is letört róla.
- Hát, a kávéházas eset után Jimin elindult megkeresni Jungkookot, hogy rákérdezzen mi volt ez az egész. Meg is találta őt, sietett vissza a koliba, de Jimin megállította és a falhoz szorította. Megkérdezte, hogy mi volt ez az egész, és azt mondta, hogy Yoora teljes önszántából jött vele, mikor randira hívta. Ekkor Jimin kapott egy jobbost, és a fiú kiszabadult a szorításból. Ezután a földre teperte és nem hitt neki, nem hitte, hogy Yoora magától ment volna. Nem jutott semmire, nem tudott meg semmit amivel ment volna valamire. Elég rendesen szétverték egymást, és azért hangja is volt. Erre az éjjeli őr felfigyelt és visszakísérte őket a koliba, majd jelentette az igazgatónak. - Sóhajtott fel.
- Szóval ez az egész Yoora miatt történt. Értem... Köszönöm, hogy elmondtad. - Még mindig úgy gondolom, hogy ez a csaj tök mázlista. Miatta verekednek össze.
- Valami baj van? - Kérdezte. Mintha belelátna a fejembe.
- Nincs. - Hazudtam. Ekkor megcsörrent a telefonom. - Bocsi... - Kotortam elő a telefonom a zsebemből.
- Haló?
- Szia! Rég beszéltünk. Benézek a koliba, oké? 
- Te itthon vagy? Ide akarsz jönni? Most?! 
- Igen, pár napja érkeztem. Igazából nincs más választási lehetőséged, már itt állok a kapuban. 
- Semmit sem változtál. Még mindig idióta vagy. El ne mozdulj onnan, egy perc és ott vagyok. - Ezzel leraktam a telefont.
- Suga, kérlek ne haragudj, de nekem mennem kell. - Álltam fel a padról.
- Mert ki volt az? - Kérdően nézett rám.
- A testvérem, éppen a kapuban áll. - Ezzel egy puszit adtam meglepett arcára és elfutottam. Egészen a kapuig sprinteltem ahol megláttam Taehyungot.
- Na, hali. - Köszöntem oda. - Hamarabb is szólhattál volna, hogy jössz. Éppen egy fontos beszélgetést zavartál meg. - Összefontam karjaim, s rányújtottam a nyelvem.
- Mégis kivel? Felszedtél valami srácot? - Nevette el magát.
- Nem pont... - Forgattam a szemeimet.
- Amúgy már találkoztam egy szimpi lánnyal. Ott ült azon a padon és megpusziltam. - Mutatott egy pad felé.
- Na ne... Még mindig nőcsábász vagy, bátyus? - Motyogtam.
- Miről beszélsz? Csak egy puszit adtam. Igaz, hogy aludt, de az nem számít. - Vigyorgott. - Na, megmutatod a szobádat? Anno én is megmutattam. - Elindult a lány kolesz felé.
- Hé, hé, hééé! Én megyek elől! - Kiabáltam utána, majd előre futottam. Egészen a szoba ajtóig mentünk amin kedves barátnőm, Yoora igyekezett ki.
- Na akkor ezen essünk túl... Yoora, ő a testvérem Taehyung. Nőcsábászkám, ő meg a szobatársam Yoora. - Nekem csak ilyenkor esett le, amit Yoora mesélt. Basszus... Lehet Taehyung puszilta meg.
- Örülök a találkozásnak. - Nyújtotta kezét a bátyám felé.
- Úgyszintén. - Mondta lazán, és kezet ráztak.
- Yoora, beszélhetnénk? - A szememmel célozgattam, hogy nagyon fontos lenne.
- Persze . Gyere. - Hívott el a folyosó túlsó felére.
- Hallod... Lehet, hogy Taehyung puszilt meg téged. - Ezután elmeséltem az egész történetet amit a bátyám mesélt nekem.
- Ő? - Mutatott újjal a bátyám felé.
- Ő! - Nevettem el magam. A bátyám is észrevette, hogy mi a szitu.
- Én?! - Nézett ránk kérdően.
- Mindegy... Majd ezt megbeszéljük. - Ezzel otthagytam Yoorát a folyosó végén és visszafutottam a bátyámhoz. A szobába hosszas csevegés után szóba jött a szobatársam.
- Amúgy ő volt az a lány. - Köhintett.
- Képzeld, rájöttem... - Összehúzott szemöldökkel néztem rá. Még beszélgettünk róla, de nem részletezem. Miután hazament, Sugától még egyszer elnézést kértem és elmeséltem neki mindent. Este Yoorával is beszélgettem, szegény nem volt túl boldog, hogy Taehyungtól kapott puszit. Mondjuk szerintem jobb mint a megszállott fiú...

7. ۞Álom۞

۞YOORA SZEMSZÖGE۞

Mi volt ez az egész az osztályteremben? A döbbentségtől meg sem tudtam szólalni, csak ültem a helyemen a padot bámulva magam előtt. Miattam verekedtek össze? Ezért haragszik rám most Jimin?
-Jimin.. Mi történt tegnap este?
-Miért nem kérdezed meg a "barátodat", ha már olyan jól elvoltatok tegnap?
-Te meg miről beszélsz? Mondtam már, hogy nincs köztem és közte semmi! És mint már ezt is elmondtam, azért voltam ott vele, mert egy kislányra szállt rá és azt mondta, hogy ha elmegyek vele meginni valamit, akkor békén hagyja a kislányt.
Rosszul esett, hogy így bánik velem, így nem bírtam visszatartani könnyeim, s egy csepp hullott a füzetem borítójára. Amint meglátta Jimin a könnycseppemet megölelt engem. Az óra kellős közepén megölelt!

-HÉ! Már megint a barátnőmre mászol?!
Kiáltott át Jungkook a túloldalról.
-Te figyelj már ide! Rohadtul kezded baszni az agyam!
Szólalt meg a Jimin mögött ülő Suga, majd a hárpia.
-Mit képzelnek maguk, hogy itt zavarják folyamatosan az órámat?! Mind a négyüket várom ma az igazgatónál!
-De asszonyom! Yoorát miért?
Kérdezte meglepődve Hyun a vénasszonyt.
-Akkor maga is jöhet, kedves Hyun kisasszony!
-De...
-Semmi de! Most pedig ha megbocsájtanak, tartanám tovább az órámat!
Ekkor megszólalt a csengő, s mi mind az öten elindultunk az igazgatói iroda felé. Ahogy egyre közeledtünk a szívem egyre hevesebben kezdett verni, így megragadtam a mellettem álló Hyun karját.
-Hyun! Most mi lesz velünk? Kicsapnak? Én nem akarok visszamenni Busanba!
-Dehogy csapnak ki. Maximum kapunk egy figyelmeztetést vagy egy kis megdorgálást. Amúgy nem is tudtam, hogy te Busani vagy. Képzeld, Jimin is onnan való!
Mosolyodott rám Hyun, majd Jimin is rám kapta tekintetét.
-Érdekes..
Mormogtam az orrom alá, bár senki sem hallotta. Az igazgatói iroda ajtajára egy nagy tábla volt ragasztva.
*Célunk a biztonság és béke fent tartása az intézményben!*
-Nah, ez a tábla most pont nekünk lett kitéve. Célozgatnak? Szemetek...
Szólalt meg halkan a mellettünk álló Suga. Mikor beléptünk az ajtón az igazgatónő és az osztályfőnök már ott vártak minket.
*Nekünk annyi... Ennyit a Szöuli álomról..*
Gondoltam magamban, majd az igazgatónő ránk nézett.
-Szóval. Maguk most miért is állnak itt ennyien?
-Azt mi is szeretnénk tudni igazgatónő.
Szólalt meg Hyun mellőlem gúnyosan. Remélem nem pont most fog kinyílni a csipája, mert akkor nekünk szarral meszeltek.
-Ezt meg hogy érti Hyun kedves?
-Úgy értette, hogy őt teljesen ok nélkül hozták ide.
Próbáltam kimenteni a helyzet alól.
-Mi az, hogy ok nélkül?! Hyun kisasszony a bűntársuk!
-Már bocsánat, de maga miről is beszél? Ez egy szimpla összeröffenés volt Jungkook és köztem! Hyun annyit kérdezett magától, hogy miért kell itt lennie Yoorának, mert ő sem tett semmit. Suga meg aztán végképpen nem tett semmit.
-Ez igaz osztályfőnöknő?
Nézett az igazgatónő döbbenten az osztályfőnökünkre.
-Egyáltalán nem! Vagy is.. Nem teljesen.. Suga közbeszólt az órámon..
-Ahj.. Gyerekek mennyetek nyugodtan. Egyedül Jungkook és Jimin maradjon itt.
-Értettük asszonyom. Viszlát asszonyom.
Miután elhagytuk a lehangoló szobát, amit soha többé nem akarok meglátni még egyszer az ebédlőbe vettük az irányt.
-Vajon most mi lesz Jiminnel?
Néztem rá Sugára válaszokat várva.
-Én sem tudom.. De ahogy az igazgatónőt ismerem biztos, hogy nem kap nagy büntetést. Főleg egy ilyen ok miatt, mint ami miatt történt..
-Mert miért is történt?
Néztünk Sugára Hyunnal.
-Hát.. Ezt lehet, hogy neked Yoora nem tőlem kéne hallanod.
-De nekem elmondhatod!
Nézett izgatottan Hyun Yoongira.
-Majd elmondom később.. De most együnk, mert éhen halok!
*Na szép.. Miért én vagyok az, akinek nem mondanak semmit?*
Miután én már elfogyasztottam az ebédemet a többiek még ettek, így én ott hagytam őket, s kimentem az épület melletti fás részre. Leültem egy padra, amin rögtön el is nyomott az álom, így el is aludtam. Nem sokkal később arra keltem, mintha valaki adott volna egy puszit a számra. Fura érzés volt, de mikor kinyitottam szemeimet senki nem volt ott. Biztosan álmodtam. Visszaindultam volna az iskolába, de ekkor megszólalt az iskola csengője, ami azt jelezte, hogy vége a mai tanításnak.
*Mennyit aludhattam?*
Ahogy a kolesz felé lépkedtem összefutottam Hyunnal, aki furcsán nézett rám, mikor oda mentem hozzá.
-Szia Hyun! Lemaradtam valamiről? Miért nézel így rám?
-Szia.. Hát igazából semmiről csak egy tesióráról..
-Értem.. De képzeld! Elaludtam azon a padon (mutattam a padra) és arra ébredtem fel, mintha valaki adott volna egy puszit a számra! Nagyon érdekes.. De mikor kinyitottam a szemem nem volt ott senki. Biztosan álmodtam!
Mosolyogtam rá.
-Értem.. Felettébb érdekes..
Ezzel fogta magát és otthagyott. Valamit tudna, amit én nem? Nem sokkal később én is a szobába értem, ahol Hyun éppen a telefonját nyomkodta.
-Hyun. Miért rohantál el? Mondtam volna valami rosszat?
-Nem, dehogy is! Csak eszembe jutott, hogy anyának még nem küldtem üzenetet mióta itt vagyok.
Mosolygott rám.
-Értem.. De te gondolom nem tudsz semmit arról, amit mondtam, igaz?
-Én nem tudom, hogy mi lehetett az. Vagy ki..
-Fura vagy.. De hiszek neked..
(Biztos vagyok benne, hogy titkol valamit előlem! Csak azt nem tudom még, hogy mit! Mindenki olyan furán viselkedik velem. És ez a Jungkook is folyamatosan hazudozik. Lehet, hogy az lenne a legjobb, ha nem hoznék bajt a barátaimra és hazamennék Busanba..)

6. ۞Fiúk...۞

۞HYUN SZEMSZÖGE۞

A megbeszélés után, miszerint a kávéházba megyünk, én is a kolesz szobába mentem vissza, akár csak Yoora. Ő azt hiszem házit írt, de nemigen figyeltünk egymásra. Én elkezdtem készülődni, megcsináltam a hajam, picit sminkeltem és átöltöztem. Próbáltam olyan ruhát választani ami nem túl csicsás, de alkalomhoz illő. Mire kiléptem a fürdőszobából, szobatársam sehol sem volt. Nem az én dolgom, hogy hová megy és mit csinál, de azért szólhatott volna. 10 perccel a megbeszélt időpont előtt Suga és Jimin kopogtattak az ajtón.
- Jöttünk értetek. - Mosolygott rám Suga.
- Hát, csak értem... - Javítom ki, és oldalra húzogattam a számat.
- Hogy-hogy? Yoora nincs itt? - Meglepett arccal néz rám Jimin, majd beljebb lép a szobába, s szétnéz.
- Nincs. Mire elkészültem elment valahová. Lehet csak hamarabb indult el. Elvégre nem szóltatok, hogy eljöttök értünk. - Lökdöstem ki a helységből Jimint. Bezártam az ajtót, és elindultunk a "recepcióra". Ami igazából nem az, de én így hívom azt a helyet ahol le kell adni a kulcsot. A hölgy átvette az ajtókulcsot, s végigmért engem, majd a fiúkra pillantott. A srácokra nézve, elkezdte rázni a fejét.
- Ne tessék rosszra gondolni. Mi csak elmegyünk beszélgetni. - Feleli Jimin, mikor leesett neki, hogy mi a szitu.
- Mind ezt mondja. - Vágja rá a nő, majd elmosolyodik. Nagyra tágult pupillákkal néztem a fiúkra, és elindultam. Kint ismét feléjük fordultam.
- Ez gáz volt. Nagyon gáz. - Jelentem ki, és a kezemet a fejemhez vágom. Út közben rengeteget beszélgettünk, mindenről. Kiderült, hogy tök jó fejek. Remélem ezt ők is így gondolják rólam. Amint megpillantottam a kávéházat, befejeztem mondandóm. Ahogyan illik, Suga ajtót nyitott nekem. Egyből megpillantottam Yoorát és Jungkookot.
- Basszus... - Suttogtam, s az ajkaimba harapok. Yoora készült volna elmenni, de ekkor Jungkook visszarántotta. Megfordult a fejembe, hogy közbelépek, de velem van két fiú. Jimin már ment is oda, és úgymond "megmentette" a barátnőmet. A kávéházban is sokat beszélgettünk, egészen késő lett, mire észbe kaptunk. Elindultunk a kolesz felé. Az ég teli volt csillagokkal, s estére elég hidegre fordult a levegő. A hazafelé úton elég sötét volt, csak az utcai lámpák világítottak. Mikor "hazaértünk", mondta Suga, hogy menjünk előre, mert Jimin még beszélni szeretne négyszemközt Yoorával. Egészen a szobáig kísért, ahol elbúcsúztunk.
- Köszönöm ezt a csodás délutánt, neked és Jiminnek. Most már tudom, hogy milyen jó fej padtársam van. - Nevettem el magam.
- Ugyan... Hát elég kár, hogy erre csak most jöttél rá. Én nem véletlen ültem melléd, remélem tudod. - Derűs arccal nézett rám Suga. Egyenesen a szemembe, amitől én zavarba jövök. Hirtelen nem tudok mit szólni. Megint megtörténik, el sem hiszem...
- Na, én megyek. Jó éjt! Holnap találkozunk! - Nyom egy puszit az arcomra és int egyet. Megállt bennem az ütő. Még egy ideig az ajtó előtt vártam, mert nem tudtam felfogni a helyzetet. Mire beértem a szobába már Yoora is ott állt mögöttem. Rávigyorogtam, és az ágyamra dőltem. Elsőnek Yoora ment zuhanyozni, mert legutóbb másfél órát kellett rám várnia. Reggel, mire felkeltem, barátnőm a fürdőszobában tevékenykedett. Én is mentem elkészülni, majd az iskola épületébe siettem. Ő megelőzött, szóval a mai nap nem tudtunk együtt menni. Mikor beléptem a terembe, már az egész osztály bent volt. Jimin arca be volt verve. Rá sem kérdeztem, hogy mi történt, csak elmentem mellette. Sugának mutogattam a kezemmel, hogy tolja beljebb a székét, mert nem férek be. De ő megvonta a vállát. Direkt csinálta, hogy húzza az agyam.
- Suga, kérlek engedj be a helyemre. - Néztem rá gúnyosan.
- Egy pusziért cserébe. - Vigyorgott rám.
- És az mindegy kinek adom? - Nevettem el magam. Persze csak hülyéskedtem. Ekkor az osztályfőnök lépett be a terembe.
- Gyerünk Suga... Engedj be. - Kezdtem idegesen lökdösni. Majd egy puszit nyomtam a pofijára. Gyorsan leültem és kipakoltam a cuccaimat. A hárpia megszólalt.
- Nos... Jimin és Jungkook meséljenek. Mi történt tegnap este? - Csípőre tett kézzel, s össze húzott szemöldökkel nézett a fiúkra.
- Az történt, hogy összeverekedtem ezzel a... - Kezdte a mondatot Jimin, majd elharapta a végét.
- Ezzel a nyomorékkal. - Mormogta Suga.
- Magának senki sem osztott lapot! Kérem ne szóljon bele! - Lépett Suga elé az osztályfőnök.
- Elnézést, hogy élek... - Forgatta a szemét, s fejét a padra hajtotta.
- Jungkook, Jimin. Mi volt a verekedés oka? - Lépkedett vissza a tanári asztalhoz.
- Ez eléggé személyes ügy. - Bökte ki Jimin.
- Annyi a baja, hogy a barátnőmmel volt randim a kávéházba és ő is szereti. - Húzta a száját Jungkook.
- Ez a srác elég megszállott. - Suttogtam Sugának.
- Megszállott? Szerintem el kéne zárni valami intézetbe. A gyerek nem normális. - Közölte véleményét.
- A padtársi csevegéseket abba lehet hagyni. - Szólalt meg a satrafa.
- Annyi a bajom, hogy NEM a te barátnőd, és mégis rá vagy szállva! - Csapott az asztalra Jimin.
- Jól van. Elég volt. Ezt majd nyolc szemközt megbeszéljük. (Az igazgató, osztályfőnök és ők ketten.) - Zárta le a témát az osztályfőnökünk. Ez után a szokásos magyar óráját tartotta. Ami nagyon unalmasan zajlott.

5. ۞Zsarnok۞

۞YOORA SZEMSZÖGE۞

Mikor Suga belépett az ajtón, már egyből leesett, hogy cselekednem kell. Mikor megkérdezte Hyuntól Suga, hogy foglalt-e a mellette lévő hely, egyből láttam Hyunon, hogy erre a kérdésre nélkülem nem tud majd válaszolni, így megtettem én. Ahogy szemem sarkából elnéztem a fiatalokat, egyből láttam azokat a bizonyos szikrákat. Aztán már nem tudtam másra figyelni, csak arra, hogy az a Jungkook gyerek nem fog sokáig nyugton maradni. Egy kis balhé után láttam, hogy az emberek hogyan néztek Jungkookra és Hyunra. Suga szerencsére felfogta, hogy mi a helyzet, de mint láttam Jungkook nem. És ha Hyunra nem lehet rámászni, akkor kire is mászott volna, ha nem rám. Az óra végén Jungkook lépett mellém, majd a padra támaszkodva egy mosollyal az arcán rám nézett.
-Na mehetünk cica?
-Te miről is beszélsz?
Néztem rá érthetetlenül.
-Hát tudod. Azt mondtad, hogy ma ráérsz és azt is, hogy elmegyünk meginni valamit.
-Ezt mondtam volna?
-Nem, nem mondtál ilyet!
Szólt közbe Jimin.
-Nem mondtál ilyet, mert ma strandra akartunk menni Hyunnal és Sugával. Mi négyen.
-Pontosan!
Helyeselt rá Suga, majd Jungkook vállat vonva ment tovább.
-Köszi, hogy kimentettetek! ^^
-Igazán semmiség, de tényleg elmehetnénk strandolni!
-10 fokban?
Szólaltunk meg egyszerre Hyunnal.
-Akkor menjünk el kávézni.
Javasolta Suga, majd mindenki rábólintott és megbeszéltük, hogy mit, mikor és hogyan, majd ment mindenki a dolgára. Én egyből vissza indultam a szobámba, hogy megírhassam a házimat és ne legyen vele mára gondom. Miután ezt megtettem még volt egy órám, hogy a megbeszélt helyre menjek, így elmentem sétálni. Ez idáig szép és jó volt, de amikor a parkba értem megpillantottam Jungkookot, akihez szépen fogalmazva semmi kedvem nem volt, de mit tehettem volna, mikor megláttam, hogy egy kislányt szemelt ki magának. Biztos vagyok benne, hogy nálam vagy négy évvel fiatalabb volt, így fogtam magam és oda mentem.

-Jungkook! Mit csinálsz?
-Áh Yoora! Semmit sem. Éppen rád várok.
-Aham, ja. Akkor most hagyd szépen békén a kislányt és keress magadnak más szórakozást!
-Ehjnye.. Miért vagy ilyen az Oppáddal?
-Inkább te miért vagy ilyen pofátlan..
-Hát figyelj. Békén hagyom a lányt, ha eljössz velem kávézni.
Ekkor eszembe jutott, hogy mi úgy is kávézni megyünk a többiekkel, szóval ha oda mennénk mi is, akkor megúsznék valamit, amiről nem tudok még.
-Jó.. De én választok helyet!
-Oké! Mehetünk?
Mosolyodott el, én pedig bólintottam egyet. A kávézóba érve leültünk egy jól látható helyre, hogy Hyunék egyből észre tudjanak venni, ha megjönnek.
-Te Yoora.
-Hm?
-Miért vagy ilyen gonosz velem?
-Miért vagy ilyen pofátlan velem?
-Szóval a csípős szavaiddal büntetsz engem.
-Úgy veszed fel a szavaimat, ahogy gondolod! És mire volt jó ez a mai incidensed is Hyunnal?!
-Áh, szóval így hívják azt a csajt.
-MÉG A NEVÉT SEM TUDOD?!
Mordultam rá fennhangon.

-Miért kéne? Hiszen nem tervezek vele hosszú távra.
-Mekkora egy paraszt vagy! Előre szólok, hogy az én Hyun barátném nem olyan könnyen kapható, te pedig már elvágtad magadat nála!
Vágtam magam a szék háttámlájához.
-Talán féltékeny vagy?
-MIRE LENNÉK AZ?! Talán a hazugságaidra vagy az agyszüleményeidre?
-Ahj Yoora.. Olyan gonosz vagy velem... Inkább fizetek neked.
-Nem kell! Majd én fizetem magamnak.
-Ragaszkodom hozzá, hogy én fizessek!
-Nem akarok neked tartozni! Szóval hagyd!
Oda nyomtam a pincér kezébe a pénzt, majd miután megittam az italt elindultam volna az ajtó felé, amin éppen barátaim léptek be.
-Hé! Azt hittem, hogy ennek lesz még folytatása!
-Hinni a templomban kell, de ez itt egy kávézó és nekem dolgom van így ha megbocsájtasz én mennék. Szia.
Indultam volna el a többiek felé, de ekkor Jungkook a karomon ragadott és magára rántott, így belepottyantam az ölébe.
-Hé! Most azonnal engedj el, ha jót akarsz magadnak!
-Ugyan már. Még is ki látna minket?
-Mi!?
Szólalt meg mellőlem Jimin, majd megfogta a karom és kirántott Jungkook "karmaiból", s el is indultunk egy másik asztalhoz. Mi lett volna velem, ha nem jönnek Hyunék én nem is tudom. Ki tudja, hogy mit csinált volna velem ez a perverz! Miután megittuk a kávénkat és jókat elbeszélgettünk egészen ránk esteledett, így elindultunk vissza a koleszba, majd mikor oda értünk Hyun és Suga előre mentek, mert Jimin beszélni akart velem.
-Mond.
Mondtam lazára véve a dolgot.
-Mi van közted meg e között a Jungkook között?
-Az ég világon semmi. De miért kérded ezt?
-Akkor miért voltál ma vele a kávézóban?
-Mert ha nem tettem volna, akkor más járt volna pórul ezt pedig nem engedhettem meg.
-Értem.. Na menjünk, mert holnap hosszú napunk lesz. Jó éjt.
Intett egyet, majd elindult az utca felé.

*Vajon miért megy arra? Hiszen a kolesz nem is arra van.*
Miután bementem a szobába, ahol élünk láttam Hyunon, hogy nagyon boldog. Megkérdeztem volna, hogy miért van ez, de mivel nem tartozik rám, s nem is vagyunk még olyan jóban, hogy a személyes dolgairól kérdezzem, így nem is tettem ezt. Lezuhanyoztam, majd lefeküdtem aludni. Másnap reggel korábban indultam el a terem felé, de ekkor megcsapta a fülem az igazgató hangja.
-Mit képzelnek maguk, hogy ilyen csúnyán összeverekednek a MI iskolánk előtt?! Azt akarják, hogy az iskola lerontsa a hírnevét a MAGUK hibájából?!
-Sajnáljuk igazgatónő..
-Most menyjenek! De ha még egyszer előfordul, akkor Jungkook magát vissza küldjük az Államokba Jimin magát pedig eltanácsoljuk!
-Értettük asszonyom. Viszlát asszonyom.
Gyorsan befutottam a terembe, hogy észre ne vegyenek engem a fiúk, majd miután leültem a helyemre megláttam Jimin és Jungkook arcát.
-Úr isten Jimin! Veled meg mi történt?!
Kérdeztem tőle féltően miután leült mellém.
-Elestem..
-Így?!
-Igen.. Meg amúgy is.. Mi közöd hozzá..
-Most meg miért vagy ilyen?
Néztem rá megszeppenve mogorvaságán, majd Suga lépett be az ajtón, s miután ő is megkérdezte, hogy mi történt Jimin arcával Jimin csak ennyit mondott.
-Majd elmesélem..
Hát köszönöm szépen a bizalmat.

4. ۞Balhé۞

۞HYUN SZEMSZÖGE۞

A  mai nap borzasztó volt. Ennél rosszabb napom soha életemben nem volt még. Kiderült, hogy akivel találkoztam Jungkook névre hallgat. Yoora mesélte, hogy megölelte. Bármennyire is rámenős az a srác, szerintem szerencsés lány. Még az első hét sem telt el, de már egy fiúnak tetszik. Azt még nem tudhatjuk, hogy komolyan gondolja vagy kihasználná, de nem az igénytelen, csúnya lányok szoktak lenni a préda, a második variációnál sem. Tehát mázlista egy csaj. Azért remélem egy-két hónap után, még nem hetente fognak jönni megdöngetni őt az ágyában. Ilyet azért igazán nem néznék ki belőle, de ki tudja... A napom úgy kezdődött, hogy fél órával hamarabb keltem fel, a tervezett időpontnál. Yoora felkeltett, mert az egyik közösségi oldal küldött valami értesítőt, és azt hitte, hogy az ébresztő. Mindegy is, reggel a szokásos dolgokat megcsináltuk, és elindultunk a terembe. Amint beléptünk Yoora elkezdett ordítani, ami miatt mindenki tekintete ránk szegeződött. Próbáltam elcsitítani, de nem ment. Majd a barátnőm híres-neves szívtiprója (Jungkook) is megérkezett. Egyik pillanatról a másikra, megjelent a másik herceg is aki nem mellesleg elvette tőlem Yoorát. Közölte vele, hogy majd én Jungkookkal, vagy valami Suga gyerekkel ülök.
- Köszi, de magamtól is el tudom dönteni, hogy ki mellé ülök. - Feleltem a fiúnak aki ezen csak elnevette magát. Beültem a barátnőm mögé és fejemet a padra hajtottam. A "feles" csengő után betoppant egy alak és mindenki elhallgatott. Gondoltam, hogy a tanár az, szóval felnéztem én is. Hát, nem a tanár volt, hanem egy srác. Kedves barátnőm, a padtársi csevegés közben odafordult hozzám.
- Na, ő Suga. - Suttogta oda mosolyogva.
- Jól van. Te csak foglalkozz a párocskáddal... - Gúnyosan elnevettem magam. Persze ezt csak viccből, természetesen nem haragszom rá. A fiú kezelt Jiminnel és mosolyogva köszönt Yooranak.
- Szia. Hát, ti egymás mellé ültetek? - Kérdően nézett. Még mielőtt meg tudott volna szólalni, Jimin közbevágott.
- Amint látod, igen. - Nézett a fiúra, amolyan "Kérlek menj már el" tekintettel.
- És mégis, hogyan sikerült meggyőzni a leányzót? - Nevette el magát.
- Ezt majd szünetben megbeszéljük... - Felelte. Kicsit sajnáltam, mert látszott rajta, hogy zavarban van és Suga direkt cukkolta. A padsorba beljebb jött és ránézett a mellettem lévő helyre.
- Szia. Itt nem ül senki? - Mosolygott rám. Hirtelen nem tudtam mit mondjak. Teljesen zavarba jöttem, és nem bírtam megszólalni. Ekkor az előttem lévő padból Yoora megmentett.
- Az a hely neked van fenntartva, Suga. Hyun azt várta egész nap, hogy melletted üljön. - Kacsintott a fiúra. Suga egyből vette a lapot. Tudta, hogy csak hülyéskedik, ezért el is nevette magát. A táskáját lerakta a padra, majd leült a mellettem lévő székre. Ez lehet furán hangzik, de nagyon jó illata volt. Végigmértem a fiút, és egész helyesnek bizonyult. Sportos testalkatú, vékony srác. A körmei tiszták, egyetlen köröm alatti piszkot sem látok. Az arca makulátlan, egyetlen mitesszer illetve pattanás sincs rajta. A szeme fekete, és csillogó. Folyamatosan őt bámultam, és összetalálkozott a tekintetünk. Gyorsan elkaptam a tekintetem, teljesen vörös fejjel.
- Ne fürkészd az én BARÁTNŐMET! - Kiáltott oda egy fiú, aki nem más volt mint Jungkook.
- Jó lenne ha engem is tájékoztatnál, hogy mi mióta vagyunk együtt! - Állok fel dühösen a helyemről.
- Hogy mióta? Már vagy 1 éve. - Szól vissza.
- Ez mind szép és jó, csak én erről nem tudok. Nem is ismerlek. - Közlöm felhúzott szemöldökkel. Éreztem, hogy ebből sehogy sem fogok jól kijönni. Mindenki minket bámult. Egyre közelebb léptünk egymáshoz.
- Miért tetteted az értetlent? Már régóta járunk és szeretjük egymást. - Vetett rám egy mosolyt a fiú.
- Attól még, hogy soha sem volt barátnőd, nem kell kitalálni olyanokat, hogy mi együtt vagyunk. Próbálkozz másnál, de ne ilyen módszerrel. - Ökölbe szorítom a kezem. A hátam mögött suttognak a többiek. Yoora éppen azt magyarázza Sugának, hogy ez a srác egy perverz és nincs együtt velem. Ekkor Suga feláll és Jungkook felé veszi az irányt.
- Köszönjük ezt a bemutatkozást. Jungkook, akinek NINCS barátnője! - Nézett rá lekezelően Suga, majd tapsolni kezdett. Egyszerre, az egész osztály elkezdett kacagni. Szerintem is elég vicces volt, de ezzel engem is elkönyveltek az osztálytársaim. Jimin rám néz, és mutatja, hogy üljek le a helyemre. Mögöttem Suga is a padunk felé indult.
- Bocsi ezért a balhéért. - Megbánóan nézek a többiekre.
- Nem te tehetsz róla. - Néz rám Suga.
- Már megmondtam! Ez a srác egy paraszt. - Ráncolta össze a homlokát Yoora.
- Előfordult ez már mással is. - Nevetve néz Sugára, Jimin.

3. ۞A perverz۞

۞YOORA SZEMSZÖGE۞

Hatalmas öröm ért engem, mikor kiderült, hogy Hyun lesz a szobatársam. Igaz, hogy most ismertük meg egymást, de nekem már olyan, mintha ezer éve ismerném. Azt mondta, hogy várt engem kint egy fiú, aki mint ahogy levettem abból amit mondott, a kedvesének állított be. Ha az a Jimin volt én biztos, hogy nem is tudom mit csinálok vele. Miután meguntam az egyedül létet, amit a szoba magánya nyújtott, fogtam magam és kimentem az udvarra, ahol meg is láttam Jimint egy fa alatt ücsörögni egy sráccal.
-Park Ji Min! Még is mi jogon állítasz be engem a barátnődnek?!
Támadtam le, mire ő csak egy sokkolt tekintetet vetett rám, s a másik férfi is.
-De hát Yoora. Én ilyet soha nem mondtam! Hiszen az ajtófélfa kedvesebb velem, mint te..
-HÉ! Akkor még is miért ültél az ajtóm előtt?
-Na jó. Nem vagy vicces Yoora. Lehet, hogy rosszul kezdődött a megismerkedésünk, de én miután "valaki" rám csapta az ajtót én jöttem ide Sugához.
Nagyon úgy látszott, hogy igazat mond, majd a fiú aki mellette állt is ráhelyeselt.
-Jimin igazat mond. Még panaszkodott is, hogy nem nyáladzott érte egy bizonyos lány, hanem rá is csapta az ajtót.
-Kuss már Suga!
Nevette el magát a Suga nevezetű fiú, majd Jimin bosszankodva szólt rá.
-De ha már ez így történt akkor már kíváncsi vagyok, hogy ki lehetett az a srác.
-Én is elhiheted.
-Amúgy, ha már hagytok szóhoz jutni. Én Min Yoongi vagyok de neked csak Suga. 20 éves vagyok és nem mellesleg a suli egyik legmenőbb sráca Jimin barátommal egyetemben, így ha bejön neked valamelyikünk, akkor nem kell titkolnod, mert nem csoda!
Mosolygott rám az enyhén beképzeltnek tűnő Suga, majd elnevettem magam.
-Te vicces vagy. Na sziasztok.
Hátat fordítottam nekik és elindultam a recepcióra, hogy megkérdezzem, hogy kik jártak a női kolesz részlegén a férfi nemből. Egy idősebb hölgy ült a pult mögött.
-Jó napot hölgyem! Azt szeretném megtudni, hogy nem e tudja, hogy ki járt a női részlegen a férfiak közül?
-Hölgyem. Annyi férfi diákunk jár a női részlegen, hogy ha tudnám ki kicsoda, akkor díjat kéne kapnom érte.
-De hát ide nem kell bejelentkezni, hogy be lehessen jönni?
-De, de be kell. A hölgyeknek. Most pedig ha megbocsájt nekem dolgom van.
*Mekkora egy pofátlan! Akkor nyomozói tehetségemet kell bevetnem..*
Miután ezt elhatároztam vissza indultam a szobába, ahol éppen egy fiú állt.
-Hé te! Bocsi, hogy csak így leszólítalak, de mit is csinálsz a szobám ajtaja előtt?
-Áh Yoora! Téged vártalak! ^^
-Ja az más. És te ki is vagy?
-Én Jeon Jeong Guk vagyok, neked csak Jungkook és te mától a barátnőm vagy! ^^
Vetett rám egy perverz mosolyt, majd megölelt engem.
-Ez mind szép és jó, de 1. nem is ismerlek, 2. egy paraszt vagy, 3. ne ölelgess engem. Na szia!
-Hm.. Tüzes vagy. Ez tetszik!

Folytatta a perverz mosolygását, én pedig magamra csuktam az ajtót. Nem sokkal később vissza tért Hyun is a szobába, majd beszélgetni kezdtünk.
-Te Hyun..
-Igen?
-A Szöuli fiúk mind ilyen parasztok?
-Ezt hogy érted?
-Azt hiszem az a fiú akiről beszéltél pár perce megint itt járt. Így közölte velem, hogy ő mit tudom én milyen Jungkook és én mától a barátnője vagyok. Erre közöltem vele, hogy egy paraszt és bejöttem.
-Omg... Az durva.
Nézett rám döbbenten Hyun.
-Ja! És nem mellesleg meg is ölelt! Hogy van képe?! Azt hiszi, hogy mindent megtehet? Én meg még szegény Jimint kiabáltam le..
-Ki az a Jimin? O.o
-Áh ez egy hosszú történet! ^^" De én most megyek fürdeni, mert holnap korán kell kelni!
Miután elrendeztem kinézetem és lefeküdtem az ágyamba, s a plafont kezdtem el bámulni.
*Vajon ki lehet ez a Jungkook? Nekem nagyon nem volt szimpatikus. Rossz érzésem van vele kapcsolatban. Nem mellesleg honnan tudja, hogy ki vagyok? Mi van, ha tényleg valami perverz?! És szegény Jimin.. Jól lekiabáltam.*
Eme gondolatok ringattak el az álmok birodalmába. Másnap reggel Hyun ébresztőjére keltem fel. *Ez a Hyun elég jó alvó lehet, ha erre a förtelmes hangra sem ébred fel! De hát semmi baj, akkor felkeltem én.*
-Hyun, ébredj! Mindjárt a termekben kell lennünk!
-Hány óra van?
Szólt hozzám fáradtan.
-Öt perc múlva 8.
-Itt kilenctől van a tanítás!
-De a telefonod jelzett, hogy reggel van.
-Az csak egy értesítő volt.
Nézett rám mérgesen Hyun, hogy a semmi miatt keltettem fel. De ha már fent voltunk elkezdtünk készülődni, s majd utunkat a termünk felé vettük. Mikor beléptem az ajtón egyből szemet szúrt valaki. Nem akartam elhinni, hogy ez PONT velem történik meg. Nem volt más ez a személy, mint Jungkook.
-ÚR ISTEN! TE MIT KERESEL ITT?!
Kiáltottam Jungkookra mutatva.
-Áh! Hát itt vannak az én kedveseim!
-NE KÖZELÍTS!

Kiáltottam fel, majd hirtelen Jimin lépett mellém, majd fogott és leültetett egy padhoz, ő pedig mellém ült.
-De Jimin! Én Hyunnal akartam ülni!
-Hyun az majd ül mondjuk Suga mellé. Vagy ott az a Jungkook gyerek.
*Hát ilyet! Hogy még ez is megtalál!*

2. ۞Első nap۞

                                       ۞HYUN SZEMSZÖGE۞

Az első napon hamar vége lett az óráknak. Pár ember szimpatikus, az évfolyamtársaim egész kedvesek. Az osztályfőnök viszont egy hárpia. Még csak meg sem próbált kedves lenni. Helyes fiút sajnos nem igen láttam az évfolyamba, de azt mondták a többiek az osztályban, hogy akad egy pár. Továbbá az iskoláról... Egy hatalmas épület, ami egész szépen fel van újítva. Nagyon könnyen el lehet benne tévedni, az összes folyosó hasonlít egymásra. Ugyan az a bézs színű fal, és a szürke szekrények mindenhol. Úgy érzem szerencsés vagyok, hogy a testvérem ide járt és ismerem az épületet. Órák után egy pár lánnyal a kolesz felé vettük az irányt. A koleszban a sötét színű parkettára egy rikító piros szőnyeg volt leterítve. Elég ízléstelenül nézett ki, de valakinek biztosan bejön. Az előtérbe volt egy pult, amolyan recepció szerűség ahol egy idős hölgy állt.
- Szép napot! Ha a kolesz szobák kulcsát szeretnék, kérem mutassák fel a diák igazolványokat. - Nyújtotta a kezét.
- Napot! Erre mi szükség van? - Kérdeztem, s közben átnyújtottam a nőnek az igazolványomat.
- Tudja, az igazolvány szám szerint adjuk ki a kulcsot. Bent van a rendszerben és le kell ellenőriznem. - Felelt és egy pici kulccsal körbetekerve kaptam vissza személyes iratomat.
- Ja, értem. Köszönöm! - Mosolyodtam el. A lányok is elkérték a kulcsaikat, de sajnos másik emeleten voltak mint én.
- Nos, akkor itt el válnak útjaink. Még találkozunk, sziasztok! - Köszöntem el, és ők is ugyanígy tettek. A megfelelő emeletre érve megpillantottam egy fiút, aki az egyik ajtó előtt ült. Odamentem hozzá, s kérdően néztem rá.
- Hát, te? Nem akarok beleszólni, de ez a lányok épülete. A fiúk amarra vannak. - Mutatok el a szomszédos kolesz felé. A fiú felkelt és elvigyorodott.
- A barátnőmet várom, ez az ő szobája. - Kacagott. Elég furcsa alak volt, és úgy döntöttem nem fogok hosszas csevegésbe kezdeni vele.
- Ebben az esetben elnézést kérek. Én mentem is, szia. - Fordultam el a fal felé, majd elindultam. A kulcsom számát néztem, és az ajtókat fürkésztem. Rájöttem, hogy nagyon nem figyeltem és most elég ciki helyzetbe fogom keverni magam. Az ajtóm száma a 37-es volt. Ami pedig az az ajtó volt ahol a fiatalember ült. Vettem egy nagy levegőt és megfordultam. Elmentem az ajtóig, méghozzá úgy, hogy arról a személyről tudomást sem vettem. A kezemet a kilincsre helyeztem és megigazítottam a frizurámat.
- Miért igazgatod a hajad? Szerintem így is-úgyis jól áll. - Kacsintott rám, amitől nekem felfordult a gyomrom. Gyorsan beléptem a szobába, ahol egy lány ült a padlón, nekem háttal. Ez nem meglepő, mivel a kolesz szobák úgy vannak felosztva, hogy minden szobában kettő-kettő lány lakik. Úgy hallottam a fiúknál rosszabb a helyzet. Mivel ők többen vannak hárman, illetve négyen kell megférniük egy szobában. Az ajtó koppant egyet, mikor becsuktam és a lány megfordult. Hirtelen nagy kő esett le a szívemről, mivel ismerős arccal találtam szemben magam. A boldogságomat még csak le sem lehetett volna tagadni, mivel úgy vigyorogtam mint a tejbetök.
- Sziaa! - Kiáltottam fel.
- Annyira örülök, hogy ismerős arcot látok. - Elhadartam a mondatot. A lány, vagyis név szerint Yoora nevetni kezdett.
- Én is örülök neked, legalább nem egy ismeretlennel kerültem össze. - Felállt a földről.
- Ha nem probléma én ezt az ágyat lefoglaltam, illetve a szekrényben pár polcot és vállfát használatba vettem. - Mutatott az ágyra, és a szekrény belsejét megmutatta.
- Dehogy baj. A többi marad nekem. - derült orcával kezdtem kipakolni a bőröndömből.
- Amúgy a barátod vár rád kint. - Mutattam az ajtó felé.
- Micsoda?! De hát nekem nincs is barátom. - Futott az ajtó felé, s kinyitotta. Nem volt ott senki. Az a valaki elment innen, aki ezek szerint nem Yoora kedvese.
- Esküszöm itt ült az ajtó előtt. - Tettem a kezem a szívemhez.

- Jól van, hiszek neked. De most nincs itt senki. - Vakarta meg a fejét zavarodva, majd becsukta az ajtót. Ezek után nem is foglalkoztunk már vele, segített kipakolni a cuccaimat, közben jókat beszélgettünk.

1. ۞Új élet۞

۞YOORA SZEMSZÖGE۞

-Yoora! Ébredj, mert a metró nem vár meg!
Édesanyám rikoltó hangja ébresztett fel, egy gyönyörű vasárnap reggelen. Az idő egész kellemesnek nyilvánult az ablakot kinyitva, s amint megcsapott a Busani tenger illata, már is kipihentnek éreztem magam.
-Jól van anya, haladok!
Fogtam pár ruhát, majd bementem a fürdőszobámba, s elkészültem. Miután mindennel készen lettem lementem a konyhába, ahol anya már reggelivel és a bőröndömmel várt engem.
-Anya.. Mi lesz velem az új suliban? Mi lesz ha nem lesznek barátaim? Vagy egyáltalán hogyan találok el a suliig? Hiszen Szöul olyan hatalmas!
-Ahj kislányom! Nem értem miért kell mindenre ráparáznod, hiszen te olyan közvetlen vagy. Biztos minden rendben lesz!
Mosolyodott rám édesanyám, majd miután megreggeliztem, már indultam is a metróhoz.
*Szöuli járat indul 9:00-kor. Mennyi az idő? 9:01*
A metró mellettem suhant el.
-KOMOLYAN?! EGY PERC MIATT?!
Ordítottam fel a nyílt terep közepén, majd mint egy idegbeteg kezdtem el "menni" a táblához, amire a járatok vannak felírva.
*Szöuli járat indul 9:30-kor. EZ AZ!*
Fél órás várakozás után fel is tudtam szállni a metróra, majd miután foglaltam magamnak egy helyet, megszólalt a telefonom.
*Anya*
-Szia anya! Mond. ^^
-Oda értél már?
-Ő... Még a metrón ülök.. ^^"
-MI AZ, HOGY A METRÓN ÜLSZ?!
-Hát.. Lekéstem a másikat...
-MI VAN?!
Ennél a nyugodt "mi van"-nál muszáj voltam elvenni a fülemtől a telefont, mivel nem akartam megsüketülni, bár így is kínos volt, hogy mindenki rám kapta a tekintetét.
-Anya.. Halkabban ha lehet. Mindenki engem bámul miattad..
-Hogy lehetnék halkabb, mikor neked 10:00-ra ott kell lenned az iskolában az igazgatónál..?
-O.O Hogy hányra?..
-10-re!
-Hát akkor kicsit késésben vagyok, mert 9:59.. De le is kell tennem, mert megérkeztem. Szia, majd hívlak puszii!
*Nekem annyi....*
Fejvesztve kezdtem el rohanni valamerre, hiszen nem tudtam, hogy merre is kéne mennem.
*Most szólítsak le valakit? Hát nincs más választásom.*
Nem messze tőlem megláttam egy színpatikusnak tűnő lányt, így úgy döntöttem, hogy oda megyek hozzá.
-Szia! Én Kim Yoora vagyok és azt szeretném megtudni, hogy meg e tudnád nekem mondani, hogy merre találom ezt az iskolát?
Mutattam oda neki telefonom képernyőjét.
-Szia. Én Nam Hyun Ju vagyok és szerencséd van, mert még meg is tudom mutatni, hogy hol van az iskola, mert én is éppen oda tartok. Akkor minden bizonnyal te vagy az új lány.
Mosolygott rám kedvesen, majd elindult csendesen.

-Amúgy bocsánat, hogy csak így letámadtalak, de eléggé késésben vagyok, így ha lehet mehetnénk kicsit gyorsabban? ^^"
-Miért kéne gyorsabban mennünk, ha 11-től kezdődik a tanítás, mivel első nap?
-Mert nekem 10-re ott kellett volna már lennem és fél 11...
-Ja.. Az más.
-Hé, nézd! Ott van egy bicikli kölcsönöző! Vigyünk el egy biciklit!
Mosolyodtam a Hyun Ju névre hallgató lányra.
-De csak egy bicikli van és az is kosaras.
-Pontosan! Te ülsz a kosárba!
Ezzel megragadtam Hyun Ju karját és odahúztam a biciklihez.
-Én ebbe bele nem ülök!
-De én nem tudom merre van az iskola és csak te tudod megmutatni, hogy merre van én meg már elkéstem eléggé! Még a végén nem vesznek fel.
Néztem rá aranyos arckifejezéssel, majd Hyun Ju sóhajtott egyet és ennyit mondott.
-De ha elesünk, akkor én esküszöm, hogy!
-De nem fogunk elesni!
Beleült a kosárba, majd elindultunk az iskola felé, miközben ő sikítozott mögöttem. Miután sikeresen elnavigált az iskolához gyorsan be is rohantunk az igazgatóhoz.
-Na sok sikert Yoona.
-Yoora vagyok. És köszönöm! ^^
Mosolyogtam rá, majd bementem az igazgatóiba.
-Jó napot! Én Kim Yoora vagyok az új diák! Elnézést kérek a késésért! ><"
Néztem az igazgatónőre, majd megpillantottam egy fiút pár centivel arrébb tőlem, aki nagyon nézett engem. Nem szóltam hozzá, így figyelmen kívül hagyva őt elintéztem az iskolai dolgaimat, majd megmutatták az ideiglenes kolesz szobámat.
-Parancsoljon hölgyem. Ez lesz az ön ideiglenes elszállásolási helye, amíg nem talál magának lakást.
-Köszönöm asszonyom! ^^
Léptem volna be szobámba, mikor egy férfi hang megszólalt mögöttem.
-Szóval Kim Yoora. Te itt fogsz lakni?
Hátra fordultam, hogy szemügyre vehessem azt a parasztot, aki csak így leszólított. Mikor megfordultam a fejem bele ütközött valami keménybe. A bizonyos férfi felső teste volt az.
-TE MIÉRT VAGY HOZZÁM ILYEN KÖZEL?! És ki is vagy te? O.o
-Én Park Ji Min vagyok, de neked csak Jimin. Amúgy nem is hozzád álltam közel, hanem az ajtófélfához. Te csak pont ott álltál.
-Hehe... Na kedves Jimin, ha megbocsájtasz. ^^
Vágtam rá az ajtót, majd lepakoltam a cuccaimat és leültem az ágyra, ahonnan szép kilátás nyílt az iskola udvarára.
*Szóval mostantól kezdve itt fogok élni.*

۞Szereplők۞

Név: Kim Yoora (Yoora)
Kor: 19
Jellemzés: Egy nagyon társaságkedvelő lány, aki szeret kitűnni a tömegből, s bohókás viselkedése miatt ez általában sikerül is neki. Szeret segíteni másokon és ha lehetősége van rá, akkor segít is. Ragaszkodó típus, testvérei nincsenek, közepes tanuló és egy átlagos pénzügyi keretek közt élő családban nevelkedett.














Név: Nam Hyun Ju
Kor: 19
Jellemzés: Egy alapvetően kedves lány, ám alkalmanként kinyílik a csipája és akkor máris nem lesz olyan barátságos. Általában őszinte és utálja a hazugságokat. Nagyon okos, rengeteget tanul, hogy majd jól fizető állása legyen. A barátai mellett mindig kiáll, és vigyáz rájuk. Próbál mindenkinek segíteni amiben csak tud. Az iskolában a tanároknak igyekszik nyalizni, de ezt nem is tagadja.












Név: Park Ji Min (Jimin)
Kor: 19
Jellemzés: Ő egy igazán talpra esett srác. Gazdag családból való, közepes tanulmányi eredményű tanuló. Szeret edzeni, így sok időt tölt a szabadban futással. Zárkózott típus, így nincs is nagy baráti köre, még is döglenek érte a lányok, ami miatt sok konfliktusa akad a többi fiúval. Annak ellenére, hogy egy magának való személy, aki szeret eltűnni a tömegben, mindent tud és mindenkit ismer az iskolából és azon kívül is, aki csak egy kicsit is fontos a társadalomnak.









Név: Min Yoongi
Kor: 20
Jellemzés: Egy társasági pillangó, aki imád beszélni. A tanulmányi eredményei nem rosszak, de nem is olyan jók. Az iskolájában és a városban is szinte minden fontos személyt ismer. Imád verseket írni, de ezeket általában meg tartja magának, s senkinek sem mutatja meg.














Név: Jeon Jeong Guk (Jungkook)
Kor: 19
Jellemzés: Ő egy cserediák az USA-ból, aki Busanban született. Egy igazi szívtipró, aki minden lányt levesz a lábáról. Gazdag családból való, így azt hiszi, hogy megtehet mindent és nem vonják felelősségre érte. Imád rajzolni és énekelni.













Név: Nam Taehyung (Taehyung)
Kor: 19
Jellemzés: Szöulban született, majd 18 éves korában kiment az Államokba, hogy ott folytathassa tanulmányait egy zenei egyetemen, ahol Jungkookkal nagyon jól összebarátkozott, mert ő is oda járt. Nem mellesleg Hyun bátya. Ő sem éppen a hűségéről híres, de még is szöges ellentéte Jungkooknak. Egy évre rá, hogy az USA-ba ment, befejezte tanulmányait és visszajött a régi Szöuli iskolájába, ahol a történetünk játszódik.