Az első napon hamar vége lett az óráknak. Pár ember szimpatikus, az évfolyamtársaim egész kedvesek. Az osztályfőnök viszont egy hárpia. Még csak meg sem próbált kedves lenni. Helyes fiút sajnos nem igen láttam az évfolyamba, de azt mondták a többiek az osztályban, hogy akad egy pár. Továbbá az iskoláról... Egy hatalmas épület, ami egész szépen fel van újítva. Nagyon könnyen el lehet benne tévedni, az összes folyosó hasonlít egymásra. Ugyan az a bézs színű fal, és a szürke szekrények mindenhol. Úgy érzem szerencsés vagyok, hogy a testvérem ide járt és ismerem az épületet. Órák után egy pár lánnyal a kolesz felé vettük az irányt. A koleszban a sötét színű parkettára egy rikító piros szőnyeg volt leterítve. Elég ízléstelenül nézett ki, de valakinek biztosan bejön. Az előtérbe volt egy pult, amolyan recepció szerűség ahol egy idős hölgy állt.
- Szép napot! Ha a kolesz szobák kulcsát szeretnék, kérem mutassák fel a diák igazolványokat. - Nyújtotta a kezét.
- Napot! Erre mi szükség van? - Kérdeztem, s közben átnyújtottam a nőnek az igazolványomat.
- Tudja, az igazolvány szám szerint adjuk ki a kulcsot. Bent van a rendszerben és le kell ellenőriznem. - Felelt és egy pici kulccsal körbetekerve kaptam vissza személyes iratomat.
- Ja, értem. Köszönöm! - Mosolyodtam el. A lányok is elkérték a kulcsaikat, de sajnos másik emeleten voltak mint én.
- Nos, akkor itt el válnak útjaink. Még találkozunk, sziasztok! - Köszöntem el, és ők is ugyanígy tettek. A megfelelő emeletre érve megpillantottam egy fiút, aki az egyik ajtó előtt ült. Odamentem hozzá, s kérdően néztem rá.
- Hát, te? Nem akarok beleszólni, de ez a lányok épülete. A fiúk amarra vannak. - Mutatok el a szomszédos kolesz felé. A fiú felkelt és elvigyorodott.
- A barátnőmet várom, ez az ő szobája. - Kacagott. Elég furcsa alak volt, és úgy döntöttem nem fogok hosszas csevegésbe kezdeni vele.
- Ebben az esetben elnézést kérek. Én mentem is, szia. - Fordultam el a fal felé, majd elindultam. A kulcsom számát néztem, és az ajtókat fürkésztem. Rájöttem, hogy nagyon nem figyeltem és most elég ciki helyzetbe fogom keverni magam. Az ajtóm száma a 37-es volt. Ami pedig az az ajtó volt ahol a fiatalember ült. Vettem egy nagy levegőt és megfordultam. Elmentem az ajtóig, méghozzá úgy, hogy arról a személyről tudomást sem vettem. A kezemet a kilincsre helyeztem és megigazítottam a frizurámat.
- Miért igazgatod a hajad? Szerintem így is-úgyis jól áll. - Kacsintott rám, amitől nekem felfordult a gyomrom. Gyorsan beléptem a szobába, ahol egy lány ült a padlón, nekem háttal. Ez nem meglepő, mivel a kolesz szobák úgy vannak felosztva, hogy minden szobában kettő-kettő lány lakik. Úgy hallottam a fiúknál rosszabb a helyzet. Mivel ők többen vannak hárman, illetve négyen kell megférniük egy szobában. Az ajtó koppant egyet, mikor becsuktam és a lány megfordult. Hirtelen nagy kő esett le a szívemről, mivel ismerős arccal találtam szemben magam. A boldogságomat még csak le sem lehetett volna tagadni, mivel úgy vigyorogtam mint a tejbetök.
- Sziaa! - Kiáltottam fel.
- Annyira örülök, hogy ismerős arcot látok. - Elhadartam a mondatot. A lány, vagyis név szerint Yoora nevetni kezdett.
- Én is örülök neked, legalább nem egy ismeretlennel kerültem össze. - Felállt a földről.
- Ha nem probléma én ezt az ágyat lefoglaltam, illetve a szekrényben pár polcot és vállfát használatba vettem. - Mutatott az ágyra, és a szekrény belsejét megmutatta.
- Dehogy baj. A többi marad nekem. - derült orcával kezdtem kipakolni a bőröndömből.
- Amúgy a barátod vár rád kint. - Mutattam az ajtó felé.
- Micsoda?! De hát nekem nincs is barátom. - Futott az ajtó felé, s kinyitotta. Nem volt ott senki. Az a valaki elment innen, aki ezek szerint nem Yoora kedvese.
- Esküszöm itt ült az ajtó előtt. - Tettem a kezem a szívemhez.
Hyun!! <3 <3 :33 Ő a kedvencem! Csak így tovább!
VálaszTörlésSzia! Örülök, hogy szimpatikus neked Hyun!
TörlésKöszönjük szépen, igyekszünk. ^^