11. ۞Hokkaido?۞

۞YOORA SZEMSZÖGE۞

Miután Taehyung mellém ült, nem tudtam nem megszólalni mellette.
-Miért volt ilyen veled Hyun?
Suttogtam oda neki amilyen halkan csak lehet.
-Mert azt hiszi, hogy még mindig nőcsábász vagyok és a pados incidens után szerintem félt téged tőlem! ^^'
Mosolygott rám, majd kicsöngettek a szünetre, s elindultunk kifelé. Taehyung azt hiszem még elment az igazgatónőhöz a papírjai miatt, de mi Sugával nem vártuk meg őt, hanem elindultunk kifelé a padokhoz. Odafelé úton beszélgettünk kicsit, majd szóba került Hyun.
-Te Suga, képzeld! Holnap lesz Hyun szülinapja!
-Tényleg? És szerinted... minek örülne?
-Hát.. Szerintem már csak annak is örülne, ha eljönnél felköszönteni őt..
Mosolyodtam a mellettem sétáló Sugára.
-Értem.. De azért ez így elég kicsinyes lenne.. Nincs valami, amit nagyon akar?
-Hát, ha jól tudom lesz két hét múlva egy nagy focimeccs itt Szöulban és a kedvenc csapata fog játszani. Szerintem örülne egy jegynek! Bár, azt szinte lehetetlen megszerezni, mert már alig van egy-kettő belőle és az is inkább V.I.P jegy, mert azok elég drágák.
Foglaltam regénybe egyszerű kérdésére a válaszom.
-Értem. Köszönöm! ^^

Húzta széles mosolyra száját, majd megérkeztünk Hyunhoz és leültünk mellé.
-Miért mentél el?
Kérdeztem meg Hyunt, aki még mindig elég mérgesnek látszott.
-Azért, mert a testvérem egy idegesítő barom.
Felelte mérgesen, majd ökölbe szorította kezeit. Suga próbálta nyugtatgatni, de ez Hyunt látszólag nem nagyon nyugtatta meg.
-Na, én mentem vissza a koleszba. Sziasztok.
Köszönt el barátném, majd elindult a kolesz felé, Suga meg utána. Én még egy kicsit üldögéltem a padon, mikor hirtelen megláttam Jimint, miközben éppen kifelé tart a koleszból. Rögtön oda is rohantam hozzá, hogy beszélhessünk egy kicsit.
-JIMIN!
Kiáltottam oda neki már messziről, de ekkor megbotlottam és ráestem.
*Basszus már Yoora.. >< Miért vagy ilyen szerencsétlen?!*
-Bocsánat! ><
Vörösödtem el egyre jobban.
-Semmi baj. Kösz, hogy így lepottyantál!
Nevette el magát, majd miután segített felállni csevegésbe kezdtünk.
-És amúgy.. Mi volt az igazgató nőnél?
-Igazából semmi érdekes. Azt mondta, hogy egy hétig most ne jöjjek iskolába, mert a satrafának kell ennyi idő, hogy megnyugodjon.
-Értem. Ennek örülök! ^^
-Minek? Hogy nem kell mennem?
-Dehogy is! Annak örülök, hogy nem kaptál komolyabb büntetést.. De...
-Hm?
-Hát.. Tudod amíg nem voltál kaptunk egy új osztálytársat és..
-Tudom. Valami Taehyung gyerek. A Hyunnak a testvére, nem?
-De.
-Mi van vele?
-Mellém ült azzal az indokkal, hogy tavaly ő már alapból ott ült, így te neked keresned kell új helyet..
-MI VAN?! Mekkora egy paraszt! Hát csak így elfoglalná a helyemet?! Adok neki egy hetet.. Addig úgy sem leszek iskola közelben.

Erre már elnevettem magam, mert nagyon vicces arca volt Jiminnek, miközben ezt így eldöntötte magának.
-Amúgy Jimin. Holnap lesz Hyun 20. születés napja és arra gondoltam, hogy eljöhetnél Sugával.
-Oké! Hányra?
-Olyan 7-re.
-Este?
Nézett rám kérdően.
-Nem..
-Olyan korán?! Ki tud olyankor felkelni?
-Figyelj. Én már 4-kor fent vagyok, úgyhogy te nekem itt ne panaszkodj! De mennem is kell. Holnap találkozunk! Szia. ^^
Intettem neki, majd felrohantam a kolesz szobába. Másnap reggel gyorsan elmentem venni egy gyönyörű szép ruhát Hyunnak, mint szülinapi ajándék, majd mellé tettem egy csokoládét és indultam vissza a kolesz szobánkba. Mikor beléptem Hyun éppen ébredezett, így mikor kinyitotta a szemeit, s fölült az ágyra egyből a nyakába ugrottam egy hangos Boldog Szülinapot kiáltással, majd átadtam az ajándékot, aminek látszólag nagyon örült Hyun, majd el is ment felvenni a ruhát, amit kapott. Ekkor kopogást hallottam, így kinyitottam az ajtót. Jimin és Suga volt az.
-Szia. Jöttünk a szülinaposhoz.
Kiáltott fel Suga, majd benézett a szobába.
-De lehet, hogy itt sincs?
-De, de itthon van. Csak éppen öltözködik.
Behívtam a fiúkat, majd Jimin az én, Suga pedig a Hyun ágyára ült.
-Bocsi a rendetlenségért, de nem vártunk vendégeket.
Mondtam a fiúknak, mintha nem én hívtam volna őket, s ők hála égnek vették a lapot.
-Na, készen vagyok. Bocsi, hogy ilyen sokáig tartott.
Lépett Hyun a fiúk elé, majd átadták az ajándékokat a fiúk is. Kicsit még beszélgettünk így négyesben, majd meghallottam, hogy Jimin telefonja megcsörrent. Egy üzenetet kapott, majd gyorsan elsietett. De hát mi is lett volna, ha az egyik szerencse tojás után nem lép be a másik. Jimin elmenete után pár perccel Taehyung lépett be a szobába. Mikor belépett az ajtón, hirtelen megszólalni sem tudtam. Úgy nézett ki, mint egy igazi úriember. A lélegzetem is elállt hirtelen, nem hogy még megszólaljak.

 Miután Taehyung is átadta az ajándékot Hyunnak, barátném egy nagyot kiáltott.
-Gyerekek! Megyünk Japánba!
-HOGY MI?!
Kiáltottunk mi is fel egyszerre Sugával, majd Taehyungra kaptuk mind a hárman tekintetünket.
-Köszönöm tesó!
Ugrott Hyun testvére nyakába, mi pedig továbbra is sokkos állapotban voltunk Sugával.
-Hogy értetted azt, hogy megyünk?
Néztünk megdöbbenten Sugával Hyunra.
-Itt van öt jegy. Az öt jegy az egyenlő veled, Sugával, Taeval, Jiminnel és velem!
Hirtelen az ágyra huppantam.
-De Taehyung! Minket hogy hogy meghívsz? Ez rengeteg pénzbe kerül már egy emberre is! Nem, hogy még 5 emberre!
Kiáltok mérgesen Taehyungra, majd ő karomon ragadt és elkezdett kifelé vinni.
-Majd elmesélem máshol és máskor, de most hagyjuk őket itt.
Mikor belépett az ajtón már köszönni sem bírtam neki fess kinézete miatt, de mikor csuklómon ragadott és megéreztem illatát egyszerűen nem akartam elhinni, hogy ilyen tökéletes pasi létezik. Helyes, aranyos, kedves, jó a stílusa és még az illata is jó!
*Hát kell ennél több?! TqT*
Miután kiértünk leültünk arra a padra, ahol történt az a bizonyos puszi.
-Taehyung! Áruld el nekem! Minket miért hívtál meg? Hiszen még csak nem is ismersz minket, Jimint pedig meg még csak nem is láttad eddig.
-Hogy ne láttam volna? Hiszen vele és Sugával vagyok egy kolesz szobában.
Ledöbbentem.
*Na basszus.. Ennyit erről már megint..*
-Oh.. Izé.. Értem. Akkor viszont az a kérdés, hogy engem miért hívtál meg? Engem tényleg nem ismersz.
-Azért, mert meg akarlak ismerni téged, Kim Yoora Busanból! ^^
Mosolyodott el, majd megdöbbentségemben és zavaromban elpirultam és elfordultam Taetől.

-Még is miért akarnál engem megismerni, nőcsábász?
-Áh, szóval ez a problémád? Én már megváltoztam, de ezek szerint te a húgom történeteinek hiszel. Igaz?
-Nem is ismerlek. Még is hogyan dönthetnék felőled így? És kinek hinnék másnak, ha nem a húgodnak?
Ezzel megfogott és maga felé fordított, majd a fülemhez hajolt, s belesúgott.
-Higgy a szemednek! De ha annak nem is, akkor az érzéseidnek!
Adott egy puszit az arcomra, amitől én még vörösebb lettem és elrohantam. Nem tudom, hogy mit higgyek. Megtetszett nekem ez a Taehyung gyerek, de Jimin is nagyon szimpatikus. Taeről Hyunnal tudok beszélgetni, de Jimin? Ő egy megfejtésre váró rejtély! Eltelt három nap, ez volt az indulásunk napja. Idegesen indultam el, hiszen tudtam, hogy ki lesz még ott ezen az utazáson.
§Előző nap:
-Tae! Áruld már el, hogy ki az a másik négy ember aki még jön!
-Yoora! Olyan kíváncsi vagy! Meglepetés lett volna, de akkor elárulom neked. Kim Namjoon, Jung Hoseok, Kim Seok Jin. Ők a volt osztálytársaim és Jeon Jeong Guk, akit szerintem már ismersz!
-HOGY KI?!
Kiáltottunk fel egyszerre Hyunnal, Sugával és Jiminnel.
-Most mi van?
-Miért velünk történik ez?
-Miért kell ennek is jönnie?!
-Pont a perverz?!
Siránkoztunk a többiekkel, majd elindultunk a kolesz szobákba.§
Már a reptéren voltunk, mikor Jimintől és Jungkooktól üzenetet kaptunk, hogy ők csak később érnek ide, így a későbbi járattal érkeznek Tokyoba, ahonnan majd jönnek Hokkaidora. Miután felszálltunk én egyből egy ablak mellé foglaltam helyet, s Tae mellém ült.
-Remélem nem baj, hogy ide ültem.
Mosolygott rám Tae.
-Nem, dehogy is! ^^
Mosolyogtam vissza, majd szorongani kezdtem.
-Mi a baj Yoora? Rosszul vagy?!
-Nem, dehogy is! Csak.. Most repülök először és kicsit félek a felszállástól..
-Ja, értem! ^^
-Tae... Baj lenne, ha...
Böktem egyet kezére elvörösödött arccal.
-Meg akarod fogni a kezemet? O.O
Kérdezte Tae, majd bólintottam egyet, ő pedig megfogta a kezemet.
*Milyen puha és meleg! *o* *
Miután a repülő sikeresen felszállt én el akartam engedni Tae kezét, aki ekkor megszólalt.
-Mit csinálsz?
-Hát, el akarom engedni a kezedet, hiszen már felszálltunk, már nem félek.
-Nem kell elengedned! ^^ Fogd nyugodtan.
-De már nem félek és.. Félreértenék a barátaink!
-Értsék csak.
-De Hyun is és..
Vágott szavamba Tae.
-Mi az? Talán nem jó fogni a kezem?
Nézett rám boci szemekkel, majd én visszaadtam neki a kezem és az ablak felé fordultam. Miután megérkeztünk Tokyoba, elmentünk a bőröndjeinkért, majd kint egy limuzin várt minket.
-Oh, V! A szokásos nagyvonalúság.

Nevette el magát a Namjoon névre hallgató férfi, mi pedig csak tátott szájjal néztük Sugával és Hyunnal a hatalmas járművet. Nem sokkal később megérkeztünk a célterületre.
-Szóval ez lenne a híres Hokkaido!
Néztem a hatalmas városra, mikor kiszálltam a fehér luxus limuzinból.
-Ez bizony!
Karolt át Taehyung.